“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Nin elhagy minket, s talán meg sem hallotta, amit mondtam. Kissé bűntudatom lesz ettől. Némely nem kívánatos szem mozdulatot véltem felfedezni. Lehet, hogy még sem akart volna jönni? Na mindegy is, hiszen még is velem tartott ahogyan a lány is. Hamar meg törölköztem, és bár az asszonyt nem láttam, egy kis segítséget kaptam. nyakláncom pedig titkokat rejt, hiszen ez nem holmi nyaklánc, hanem illat is van benne, amit kitudok húzni és magamra kenni. Remélem, elnyomja a ser szagát. Magam kevertem ki az illatot, úgy próbáltam azt, hogy finom kellemes legyen, remélem mindenki számára az. Majd időben érünk ki és ekkor hallom meg, hogy köszönt minket a fogadós nő. Két társammal megállunk, és figyeljük őket. Pillanatra elgondolkodom a társaimon és a legmókásabb gondolatok futnak át rajtam. Vajon tetsző volnék nekik? És vajon elárulnak titkokat is. Ekkor egy apró ám bár nagyon fontos momentumot látok meg. Egy Elf a hölgy. Nem is értem hogyan nem tűnt fel ez nekem, meglepettségem rejtőzöm azonban. Sikerült szereznem egy vörös bort is, amiben bele is kortyolok. A fiú elindul, - akinek még nem kérdeztem meg a nevét - és utána én is, picit lemaradva. Megáll és megtorpan, én pedig elgondolkodom mit is kívánjak. Rá dobom én is az enyémet, és kívánok egyet.
Ystrid Braggart Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Sejtettem. Picit rászorít ő is Wyn kezére, és mosolyog. A lényeg, hogy most itt van. Akkor is, ha holnap a társai továbbra is azt fogják hinni, hogy csak ő találta ki. Figyeli, ahogy a lángok elemésztik a virágot, aztán elfogadja amit Wynva felé nyújt, és egy szó nélkül a tűzre dobja ő is. Amíg ez is apránként parázzsá változik közelebb hajol, és ad egy hosszú puszit a nő szája szélére. -Lehet tényleg működik. Megvonja a vállait, és újra egy tálca után nyúl, amiről lekap egy nagyobb édességet, és átnyútja a nőnek. -A barátnőd nagyon tud sütni.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 8:29 pm
- Vagy tucatszor fordultam vissza. - felelem halkan, vállvonogatva. Ez technikailag nem hazugság. Hiszen tényleg megtettem jónéhányszor, csak épp nem indultam haza egyszer sem. Ahhoz túlságosan is kíváncsi voltam, vajon tényleg az a férfi-e Hófehér, akinek mutatta magát, vagy csak elütötte az időt a társaságomban. Valahogy nehezemre esett elhinni, hogy tényleg összetalálkozunk itt, de most mégis az ő kezét szorítom erősen, és időbe telik, mire rájövök, hogy biztonságban érzem magam még ebben a tömegben is. - Azt hiszem, sosem fog leszokni róla. - elgondolkodom picit a kérdésen. Bár nem hiszek benne, hogy istenek vannak felettünk valahol, és vigyázó tekintetüket ily jelentéktelen halandókra vetik, mint mi, egy kívánság sosem árthat. - Azt, hogy megkíméljenek a csalódásoktól idén. - néhányat a kapott virágok közül Ron kezébe nyomok, mikor már az éppen lángra kapott máglya tüze mellett állunk, és elmosolyodom. - Ha nem is hiszel benne, ártani nem fog. -
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 8:27 pm
Igyekszem a szemeimet nem túl látványosan forgatni – ez sikerül, amennyire sikerül – no nem azért, mert kedvemet szegné, hogy a hölgy meg kívánja osztani a társaságomat. Sokkal inkább az est alakulása lep meg, a szokatlan társulat. Kíváncsi volnék, hogy az elképzelések szerint ki állja a valami italt útközben, említést nem teszek. Helyette előzékenyen a karomat nyújtom, ahogyan a nevelőim is elvárnák. A benti italt és szárítkózást még épp időben megjárva érünk ki – ha nem így volna sem hagyom magukra a hölgyeket, elvégre égni fog az a tűz akkor is, ha később érünk ki – hogy a tűzre dobhassam kívánságaimat. Kezemben a virággal mégis néhány méterre torpanok meg. Úgy téve, mintha csupán a többi vendéget figyelném kíváncsian. Valójában nem vagyok kíváncsi, hezitálok. Megérdemlem a kívánságot? Különösen akkor, ha végtelen önzőséggel teszem az.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 8:17 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Az értetlenség halovány árnya fut végig az ábrázatomon, miként visszanyújtja Eyra a köpenyemet, viszont nem fogom noszogatni vagy ráerőszakolni az akaratomat, hanem egy megértő bólintás kíséretében átveszem tőle, hogy visszaegyengethessem a lényemre. Jóleső melegséggel és biztonságérzettel tölt el az ölelése. A leány vártnál előzékenyebb s… kedvesebb szavai a távolodó lépteim kíséreteként ugyan nem kerülik el a figyelmemet, de úgy teszek, mint aki nem hallotta az ajánlatát egy közös italra. Az elmúlt időszak fényében szükségem van némi magányra, így hát a félig megevett szőlőfürtöt a földre hajítva, a korsómat pedig egy útba eső asztalra simítva hagyom hátra a váratlan társaságomat.
S bár tőlük elszakadtam, az emberek, elfek s egyéb népek kavalkádja és zsivaja nem igen csillapodik, sőt, az imént felélesztett tűz közelében még fel is fokozódik. Azonban mindenek ellenére is szeretnék adózni a hagyományaink előtt, így hiába nem fűlik a fogam a táncoló és énekelve vigadó tömkeleg közé ékelődni, megteszem, amit meg kell tennem. Némán érintem a számhoz az egyik virágot, hogy méltatlan fülektől távol tarthassam a kívánságba fonódó szavaimat, aztán, ahogyan a szokás megkívánja, csendben a tűzre hajítom a csillámlót. A másik növényt nem a magam kedvére s előnyére ruházom fel óhajokkal, majd dobom a másik után, hanem Aelneth, az anyám üdvéért. Csupán remélni merem, hogy számít valamit ez a túlvilág szellemeinek.
Ystrid Braggart Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
zükségem volt egy újabb körre. Még nem készültem fel visszamenni a tömegbe, így megkértem Bront, hozzon hátulról még egy adagnyi dohányt. Már fogyóban volt, de tudtam, hogy hamarosan érkezik a kereskedő, aki direkt számomra hozz nagyobb csomaggal. Tudja, hogy ez a kedvencem, és nem is vagyok rest megfizetni az összegét. A kötényembe rejtett aprót süteményt majszolgattam, míg vártam rá. Csodás esténk volt. Este? Ugrottam fel rögvest, és Bron elé siettem. Ő éppen kifelé jött a fogadóból hozzám tartva, majdnem beleütköztem a nagy rohanásomban. - Bron, hagyd a fenébe a pipát. Nem gyújtottuk meg a máglyát! Siess, szerezz egy gyertyát! Felemeltem két kézzel a szoknyámat, úgy rohantam lóhalálában a máglyához, ami még mindig ugyanúgy állt, mint reggel. Magányosan, sötéten, lángra készen. A férfi nem sokkal később mellettem termett, kezében egy méretes gyertyával. Nincs is ekkora gyertyánk, honnan az életből szerezte ezt? Megfordultam a mulatozó emberek felé. - Tulveron népe! Mindenkinek köszönjük, hogy eljöttek, és minket választottak az ünneplésre! Reméljük, mindenki szerzett magának csillámlót, mert a máglyát most meggyújtjuk! Elvettem Brontól az égő gyertyát, és rádobtam a szalmával tűzdelt farakásra. Az mentem lángra kapott, én pedig a hirtelen hőtől hátrébb kényszerültem. Elővettem a zsebem rejtekéből a reggel óta tartogatott csillámlót, két tenyerem közé fogtam, és behunytam a szemem. A fiamat kívántam, hogy valaha is megtaláljon engem, Bront kívántam, hogy olyan élete legyen mindig, amilyet ő maga szeretne, és a mostani tökéletesnek mondható életemet kívántam, hogy soha ne szűnjön meg. Aztán bedobtam a tűzbe a kis virágot.
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 8:00 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Egy pillanatra meg sajnálom. Tudom azt, hogy sokat jelent neki, így inkább levetem magamról és visszanyújtón. - Inkább megmelegszem benn. De tényleg köszönöm. – Mondom egy picit lecsillapodva, és remélem, visszaveszi. Ha ez megtörtént azután figyelek a fiatal szavaira. - Ám legyen. – Mondom, és ha addig nem ajánlotta fel a hölgy, hogy velünk jön, akkor én kérdezek rá. Volt benne egy csekély gondolat, ami miatt sajnáltam, hogy ilyen vehemensen reagáltam, de már lassan azt is, hogy a fiút megcsapkodtam. Ám akkor is, miféle modor ez, hogy kinevetünk egy nőt? Bizonyosan még ifjú, így nem érti, vagy csak nem akarja érteni. - Gyere te is, kapsz valami italt útközben. - Mondom, s hátha megtorpan és meg tudom akadályozni azt, hogy elmenjen. - Menjünk együtt. - Teszem hozzá.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Azonnal bólint. -Picit féltem, hogy nem leszel itt. - Vallja be, majd nyel egyet, és újra oldalra pillant. Valóban elég....finom és főleg vékony anyagból szőtték a nő estélyi ruháját. Rémesnek mondjuk éppen nem mondaná, de kénytelen inkább előre nézni, mert így elég nehéz másra koncentrálni. Két embert így is kis híján fellökött út közben. Ők lehet nem gondolták volna viccesnek. -Arról még mindig nem szokott le? - Nevet - Had pihenjen. Inkább azt mond meg, te mit kívánsz majd?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 7:52 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
A lány replikázására halványan elmosolyodom, bár vonásaiban nem látom visszatükröződni vonásainkat. Enyhén felvonom a szemöldököm, de ennél több reakciót nem vált ki belőlem. Már semmi sem a sajátunk, ahogy mi sem vagyunk a régiek. Egy pillanat alatt leszek árva. Fajom férfi egyede hanyag eleganciával távozik körünkből, előtte azonban a lopott virágokból elcsen egy párat. Szótalanul hagyom megjegyzését. Mit lehetne erre válaszolni? S a hölgy, valószínűleg, nem szerény kíséretemet fogja választani, a fogadósnéhoz, bár egy kérdő pillantást vetek rá. Ha az illatpamaccsal óhajtja tovább megosztani társaságát nem akadályozom meg benne. Hisz nem is ismerem. Ám amennyiben elutasítja a számára felajánlott férfi kart, elkisérem Ystridhez.
- Mert itt vagyok? - kérdezem teljesen őszintén, nem játszadozva egy pillanatig sem másféle gondolattal álszerénységből. Ha még magamnak is hazudnék, az lenne már csak igazán ostoba húzás. Szerencsére nem kell különösebben noszogatni Ront, hogy elfogadja a felajánlást, így aztán visszamegyünk a tömegbe, amitől rögvest fuldokolva kapálódzó szerencsétlennek érzem magam. Erősen szorítom a férfi kezét, amíg csak el nem jutunk a sörös hordókhoz. - A ruha nem érdekel. Egyébként is rémes... ennyi erővel meztelen is lehetnék. - Épp a megfelelő embernek mondom ezt. Egyébiránt nem szándékosan ingerlem, egyszerűen csak túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy palástoljam a gondolataimat. Az első kupa sört Hófehérnek nyújtom, a másodikat pedig magamhoz veszem, és kortyolok egyet, mielőtt válaszolnék. - Az idegeimre megy. Folyton a hajamat próbálja megzabálni. De egyébként remekül mászik hegyet. Az istállóban pihen. Megnézheted, ha szeretnéd. - Elindulok kifelé, mert úgy láttam, tábortűz is van. Az olyan hangulatos...jó emlékeket idéz.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 7:32 pm
Nem éppen korholásra gondoltam, szívesebben láttam volna egy hasonszőrű arcul csapást. Ám úgy tűnik, hogy az érdekes páros ismeri egymást, én pedig nem szívesen ütöm az orrom mások közönséges kázusaiba. Azt nem tagadhatom, hogy a családom élvezetét leli az intrikában, a szálak előnyös gubancolásában, ennek a kedves elfoglaltságnak pedig én is szeretek hódolni. Mondjuk ki, kavarjuk a szart a nemesi rétegekben. Ellenben én most távol vagyok az otthonomtól – és józan – nincs még hajlandóságom szart kavarni. Főleg nem ilyen büdöset. – Had kísérjelek el. Illendő volna megbékélnünk. – Egy ital felett, ha már a népek ilyenkor bűnbocsánatot keresnek. Ő nem jött el. Mit tehet akkor az ember?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 7:26 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Rezzenéstelen vonásokkal fordítom a tekintetemet elébb a De Noailles ifjúra, majd pedig a fekete üstökkel megáldott nőre, ki magáénak érzi a bátorságot, hogy engem is megfeddjen. Egy egészen halk fújtatásnál többel nem reagálok a lelkiismeret-furdalást idézni kívánó szavaira, ugyanis a kínkeservesen kibökött bocsánatkérésemet megejtettem, s még a csuklyámtól is hajlandó voltam megszabadulni. Pedig anélkül mindég mezítelennek érzem magamat. Eyra még egy utolsó szitkot rám vet, mellyel különösebben nem tudnék vitára kélni, s ezzel olybá tűnik, lecsillapodnak a kedélyek. Remélem tisztában van vele, hogy a köpenyem feláldozása nem afféle tett, amivel bárkit megkínálnék… - A tűz közelében sem fáznál meg – jegyzem meg visszafogott hangon, nem mintha mindenáron magam mellett kívánnám tudni a két nőt. Sőt, minden bizonnyal áldásosabb lesz, ha végre ismét egymagamban maradok a gondolataimmal. El is kezdek nézelődni egy tetszőleges, kellően sötét hely után, de közben megakad a szemem az est szervezőjén. - Ott téblábol a fogadós asszony – bökök az állammal a nő felé, majd előrébb lépve a máglya irányába, kihúzok a fajtárs karcsú ujjai közül kettő gailoth virágot. - Ha már az anyámnak képzeled magad – suttogom neki félvállról, s ha nem akadályoz meg, tovább lépdelek tőlük.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Az értetlenség halovány árnya fut végig az ábrázatomon, miként visszanyújtja Eyra a köpenyemet, viszont nem fogom noszogatni vagy ráerőszakolni az akaratomat, hanem egy megértő bólintás kíséretében átveszem tőle, hogy visszaegyengethessem a lényemre. Jóleső melegséggel és biztonságérzettel tölt el az ölelése.
