inden egyes körben, tisztességesen ittam, amikor kellett. Elsősorban drága barátosném indította el az ivóhullámomat, de keményebb fából faragták ám engem, mintsem ez a pár korty leverjen. Összesen hármat ittam, abból az utolsót mintha már kezdtem volna megérezni, de elnyomtam az arcomról a grimaszt. Újabb erővel, újabb reményekkel markoltam meg a kockát. A mozdulat ugyanaz, mint mindig. Éreztem, ahogy Bron megszorítja a vállam, és reméltem, hogy ez az erő beleszállt a kockába is, hogy én ne csak üres köröket dobhassak. Rázás, fújás, elengedés. A kocka pörgött, majdnem leesett az asztalról, úgy megküldtem. Az erő végül mégsem nem jutott el a kockáig, és így ebben a körben sem jut italhoz senki legnagyobb bánatomra.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Wynva is észre vesz engem és már hív is játszani. Hezitálva nézek végig a társaságon. Igaz már kóstoltam két féle italt, ami nagyon kedvelt a köreikben, de annyit még sosem, amitől elveszteném az önkontrollom. Kicsitközelebb sétálok és még elgondolkozom a dolgon, végül lecsücsülök oda, ahol szabad hely van. Nem mondok semmit, csak mosolygok egy sort és érdeklődve figyelem a többieket. Jó magam nem ismerem a szabályokat, így igyekszem megtanulni azokat. Mikor inni kell hezitálás nélkül teszem meg azt. Első alkalommal egy fintor kúszik az arcomra. Ez nem lesz a kedvenc italom és az eddigiekhez képest jóval erősebb. A második köt után a mellettem ülő hölgy felém fordul. -Oh, hogy most csak én?-Pislogok kicsit értetlenkedve, majd fel is húzom a pohár tartalmát és egy újabb fintort engedek meg magamnak, majd megfogom a kockát és én is dobok vele. -Négyes.-Nézek körbe a jelenlévőkön. Ilyet már dobott Wyn és akkor ő nem ivott, így azt hiszem ezt a kört most megúsztam.
/7/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 11:43 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Érdeklődve pillantottam a népre. A fiú elmondja a keresztnevét, kaján mosolyra húzódik a szám, incselkedek vele igen. Ez a szakmám! - Anton. – Ismétlem el lágyan a nevét. Legalább belőle húzzak majd ki valamit, talán menne? Könyökölök az asztalon, ajkam babrálom az ujjaimmal, majd lassan lecsúszik kezem a nyakamon és a nyakláncomon pihen, meg amit piszkálni kezdek. Még rajtam a bunda, de kebleim jól kivehetőek. Érdekel, kinek a figyelmét tudom felkelteni finoman, hiszen mozdulataim természetesnek hatnak. Nem mehetek haza információ nélkül. Még is mi lesz az első dobás? Tusak vidítók oda voltak készítve, be vallom nem tudom azt, hogyan is fogom én ezt bírni. magamban, így hát mormolni kezdtem. „Hiszem a káoszt, mi elhozza a nyughatatlanságát Tulveron világára, hiszem a harmóniát, mi rendet tesz a káosz után. Hiszem a két istent, kikben ott a jó és a rossz, kik megteremtettek mindünket."” Meg segítettek, hiszen az első dobás nem jött össze. Csalódottan pillantottam rájuk, persze mind ez álca. Ninen a sor, aki újabb semmi. Elmosolyodom a szitkokra. - Nem gondoltam volna, hogy várod, hogy igyál. – Vonom fel a szemöldököm. A fiatal fiú dob, és a mellette helyt kapó most már tudom, hogy Ronan akárkije iszik, kiről megtudtam Mira a neve, majd dob is aztán. Sajnos olyat dobott, ami ivásra késztett mindenkit, csak őt nem. Mírielnek sikerült egy olyat dobnia, amivel mindenki ivott. Fanyarogva nyelem le az italt, és a pohár csak úgy csattan a fa asztalon. Ronan dob, nem iszunk. Elveszem a kockát, finoman oda hajolok és dobok, hármas. Irányba fordulok, és várom, hogy igyon, egy mosollyal.
Nîndaer Kedvelte
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Ha neked kell, azt teszel amit akarsz. Rákacsint, aztán pedig kezdetét veszi a játék, igaz csak az után, hogy megbánja, hogy ennyire illedelmesen messze ült tőle. Szerencsére rövid szünet után két pohár is segít nekielfedni minden gondját. Bátra hajtja fel őket, utána pedig még bátrabban kapaszkodik meg az asztalba. -Látod....sima ügy... A saját dobására viszont felmorran. Hát...a jelek szerint ő nem siet sehova...de talán jobb is, ha van egy kis ideje emésztegetni az eddigieket. -Mira és Miri... - Nevet. /8/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 11:36 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
- Mira és Eyra. Üdvözöllek titeket. - ismétlem a két hölgy után a nevüket. És Anton, bár ezt nem mondom hangosan, csak magamba tárolom el a Pamacs valódi nevét. Ystrid és az elf ötös dobnak, elég hosszú lesz ez így, s sokéig szárazak maradunk. A következő kör Mirának nem hoz szerencsét, de cserébe a saját dobásánál kimarad a maró nedűből. A szencsém úgy tűnik nincs mellettem, hisz a kocka egyesre billen, amire mindenkinek újra ajkához kell emelni a poharat. Kétszer egymás után. Az első kettő gyorsan gurul, a többit még meglátjuk.
Ha 1-et dobtál - Mindenki iszik egy tusak vidítót.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 11:24 pm
- És ha én kell hazacipeljelek? - felvont szemöldökkel fordultam felé, aztán egy kunkori vigyort követően, az asztalra csaptam. Ezt most megnyerem! De hogy kell játszani? Tudtam, hogy még idejében megtudom. Így még nekem is van esélyem, ha kedvel a kocka szelleme. Ezt mondjuk nem tudhatom, mert sosem játszom ilyesmit, de most majd kiderül. Az arcmemóriám sosem hagy cserben, így könnyedén felismerem, a nekem integető Cate-et a tömegben. Mosolyogva üdvözlöm, aztán intek neki, hogy üljön közénk. Hátha megtalálta azóta a rég elveszett testvérét. A lány, aki Ron és közém ül le valahogyan, kicsit meglep, de én nem vagyok az a típus, aki ebből bármi rosszat szűrne le. Elvégre azt sem kell feltétlenül tudnia bárkinek is, hogy ... mit is? teljesen mindegy. - Mira vagyok. jószerencsét a továbbiakban! - felelem mosolyogva, aztán figyelem az eseményeket. két kör is eltelik ivás nélkül, mire a mellettem ülő illatos fiúra kerül a sor. Persze hallom, ahogy bemutatkozik de nem nekem, így aztán Illatos Fiú néven emlegetem magamban. Mint kiderül, a hármas szám rám nézve most annyit jelent, hogy innom kell egy rövidet. Gondolkodás nélkül felhajtom az italt, amibe úgy érzem, még a lelkem is belereszket. Aztán fogom a kockát, és eldobom. A körülöttem ülők reakciójából tudom, hogy szerencsém van. Nem kell innom, mindenki másnak viszont igen. Hajrá mindenki!
4 - Mindenki iszik rajtad kívül egy tusak vidítót.
/9/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 11:17 pm
Kényelmesen, de szemlátomást sokkal feszesebben ülök, mint a társaság többi tagja. Egyszerű dolognak köszönhető, az úri nevelés nyomai még egy ilyen felszabadultnak titulált, köznépi helyzetben is kitülemkednek, ha a viselet önmagában nem lenne elég. A modoromat azonban úgy tűnik, elhagytam. Ügyet se vessen rá senki, gyakorta megesik. – Valóban. – Visszafogottan esdeklő pillantást vetek a nő felé, akinek immár a nevét is tudom. – Anton. – Ha megpukkadok sem teszem hozzá a vezetéknevemet. Ezt a kört a csuhással már lefutottuk, én pedig nem vagyok papagáj. A jelen helyzetet sem érinti az információ. Nevetős szusszanást fújok ki az orrom alatt, amikor a második dobás is kudarcba fullad, mire én jövök, minek eredménye szerint a balomon ülő iszik egy tusak vidítót. Kell az a vidító mindnek. Amikor legutóbb nevetni mertem, csöcsös pofonnal végeztem. Így érezze jól magát az ember?
A reagsorrendben utánad (ic balra ülő) lévő iszik egy tusak vidítót.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 11:10 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
A kérdésemre nem kapok feleletet, így összehúzott szemhéjak alól nézek végig az asztal tartalmán, s a körötte ücsörgő társaságon. Gondosan felsorakoztatott röviditalok és egy kocka… Össze kell szorítanom a fogaimat, hogy ne keljek fel tüstént a székemből, és hagyjam hátra a gyermeteg versengést, ám be kell látnom, akkor sem tenném, ha az egybegyűlteken kívül nem az ismeretlen vendégsereg fülsértő zsivaja és lődörgése várna, ugyanis ostoba, indokolatlan késztetést érzek Eyra felügyeletére. S tán az sem utolsó, ha a caldeni nemes ifjú, ki kapcsolatban áll a kékekkel, csakugyan épségben távozik a pirkadat első napsugaraival. Kiábrándult arckifejezéssel fonom egymásba a mellkasom előtt a karjaimat, majd a leány kérdése okán úgyszint a De Noailles sarjra vetem a tekintetemet. Nem mutatom különösebb jelét, de érdekel, pontosan ki is ő. Közben elkezdődik a játék, melynek szabályairól és formájáról mit sem tudok, ám a körülöttünk ácsorgók reakcióit és hozzászólásait figyelve nem lesz gondom a fonal felvételével. - Nem szívesen adom a fejemet kilátástalan fogadásokba, ám legyen… Ennél már nem lehet rosszabb ez az este egyébként sem – húzom el a számat, de mielőtt még tovább moroghatnék, a kocka egyhamar hozzám kerül. Érdektelen vonásokkal dobom az asztal közepére, s az eredmény ugyanaz, mint amit az est asszonya dobott az imént, a csalódott sóhajok hallatán pedig úgy vélem, az ötös minden bizonnyal azt jelenti; ebben a körben senki sem érinti a poharát. - Ostoba játék…
sodálattal figyeltem, ahogy a felkérésemre nemhogy rögtön megteltek az asztal körül a helyek játékosokkal, de körülöttünk még több vendég kezdett ácsingózni, figyelve a kezdődő versenyünket. Általában a házigazda ilyen játékokon nem vesz részt, de én más vagyok. Én sokkal jobb, és sokkal bevállalósabb. Bron körbepakolt friss sörrel megtöltött krigliket a játékosoknak, majd megállt mögöttem, és a vállamra pihentette a kezét, míg a másikkal a felemelt tenyerembe nyomta az egy darab, hatoldalú kockát. - Nos, emberek. A szabályokat mindenki ismeri már, aki nem, majd most rögvest rájön – mosolyogtam szélesen, és körbepásztáztam a tekintetem a játékosokon. – Kezdjük is el! Megráztam ökölbe zárt tenyeremet, amiben a kockát rejtettem el, majd egy fújás kíséretében bedobtam az asztal közepére. A kocka fordult egy párat és ötöst mutatva megállt a fán. Óriási sóhaj követte a megmozdulásomat. Félrehúzott szájjal toltam tovább a következő játékosnak a kockát. Ebben a körben senki sem iszik.
Edeyra Rolar Kedvelte
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Érdekődve figyelem az embereket, minden arcot alaposan szemügyre veszek és keresem őt a tömegben. Bár a tömeg hangos így is meghallom, hogy most éppen egy versenyre készülnek. Érdeklődve kezdek el pislogni az asztal felé, ami köré egyre többen gyülekeznek. Végül is ki ne akarna egy ilyen versenyben részt venni? Ahogy közelebb sétálok hozzájuk egy ismerős arcot veszek észre a versenyzők között. Wynva... Nem hittem volna, hogy újra látni fogom őt, főleg nem ilyen messze az otthonától. Ha felém pillant elmosolyodom és intek is felé egyet. Nem akarom őt megzavarni, hisz most nagy munka vár rá.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 10:42 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
A fogadós nő hangja csapja meg a fülem. Kiválasztotta a legjobb alkalmat, hogy szólhasson, és felkérte az embereket, hogy álljanak, vagy is pontosabban üljenek le egy játékra. Felcsillant a szemem, hiszen azon kezdtem morfondírozni még is mi féle játék ez. Nem tudom elképzelni magam efféle barbár mulatságon, ám kénytelen vagyok, nem akarom azt sem, hogy gyanúba keveredjek, és lássuk be még soha nem mulatoztam így. Pillanatra már nem volt mellettem a leány, de bevallom egyedül jobb is, ám még mindig érdekelne, ő mit tudna mesélni, és mit tudnék kiszedni belőle. Nem hagyhatom el ezt a helyet információk nélkül. Egy pillanatra kételyek fogtak el, majd láttam, ahogyan a fiatal fiú megfogja Nint, és oda húzza. Akkor ezt már csak azért sem hagyhatom ki, hiszen nem tudom őt elképzelni lelazulva. Oda lépdelek hát, valahol elhagyva a borospoharam, ám előtte még egy kortyot ittam. Nem tudom, hiszen nem próbáltam mennyire vagyok jó ebben. Borozni szoktam, hiszen kell. Ez néha elősegíti az elalvásom. Oda értem az asztalhoz, és szemügyre vettem a társaságot, megtaláltam a lányt is, akinek a nevét meghallottam végre. - Eyra. – Vetem oda a társaságnak én is, ha már ő megtette. Ekkor megpillantom a fehérhajút, aki azt hiszem megtalálta a leányt, kit keresett, s az ő nevét is végre megtudhatom.. Nin közelébe akarok ülni, még bűntudatom is van, és csak öt ismerem így sikerült szemben elhelyezkednem vele, a mellette lévő fiútól pedig a nevét kérdem. - Elárulod most már a neved? – Kérdezem, hiszen eddig nem volt szerencsém hozzá.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Picit elpirul. Azt mondta édes....tekintve általában milyen fukar az ilyesmivel, tőle ez vagy tízszer meghatóbb...bár lehet csak a sör kezdett el dolgozni benne. Attól függetlenül, hirtelen borzasztóan jól érzi magát. Amíg nem hall a malacokat ölelgető bárdról. Bár senki sem kérdezi, azonnal kijelenti, hogy fogalma sincs ki lehet az, és csak reméli, hogy nem kezdi el álmában énekelnia róla költött versét. -Azt hiszem lehet róla szó Ystrid. Úgy sem olyan nagy a korkülönbség köztünk. Pislogva néz, mikor bejelentik a következő attrakciót, de nem áll fel, inkább csak kérdőn néz Wyn-ram, majd bólint. -Legyen...de ha haza kell cipeljelek...Ó helló....eladott minden virágot? - Szól a melléjük telepedő lányhoz. - Ronan. Örvendek.
Wynva is észre vesz engem és már hív is játszani. Hezitálva nézek végig a társaságon. Igaz már kóstoltam két féle italt, ami nagyon kedvelt a köreikben, de annyit még sosem, amitől elveszteném az önkontrollom. Kicsitközelebb sétálok és még elgondolkozom a dolgon, végül lecsücsülök oda, ahol szabad hely van. Nem mondok semmit, csak mosolygok egy sort és érdeklődve figyelem a többieket. Jó magam nem ismerem a szabályokat, így igyekszem megtanulni azokat. 
A kérdésemre nem kapok feleletet, így összehúzott szemhéjak alól nézek végig az asztal tartalmán, s a körötte ücsörgő társaságon. Gondosan felsorakoztatott röviditalok és egy kocka… Össze kell szorítanom a fogaimat, hogy ne keljek fel tüstént a székemből, és hagyjam hátra a gyermeteg versengést, ám be kell látnom, akkor sem tenném, ha az egybegyűlteken kívül nem az ismeretlen vendégsereg fülsértő zsivaja és lődörgése várna, ugyanis ostoba, indokolatlan késztetést érzek Eyra felügyeletére. S tán az sem utolsó, ha a caldeni nemes ifjú, ki kapcsolatban áll a kékekkel, csakugyan épségben távozik a pirkadat első napsugaraival.
