üszkén néztünk körbe Bronnal karöltve, hogy minden asztal dugig van étellel és itallal. A legtöbben rájöttek, hogy önműködő az esemény, és nem minket kell állandóan ugráltatni mindenért, hanem ők maguk is eltudják venni a süteményt, gyümölcsöt, illetve van saját kezük megnyitni a csapot a korsót alátartva. Rápillantottam reménnyel telve Bronra, aki egyből levette mit szeretnék ezzel sugallni. - Itt van a zsebemben, jöjjön – felcsillanó szemekkel karoltam bele a férfiba, hogy a fogadó oldalára sétálhassunk és eltölthessük a jól megérdemelt szünetünket, egy csodás zetvyni dohány társaságában. Amint elhelyezkedtem a padon, a férfi rögtön mellém ült, és már gyújtotta is az ígért pipát. Beleszippantott párat, majd átnyújtotta felém. Elvettem tőle, és az első slukk után elkényelmesedtem. Most ne merjenek zavarni, mert nagyon mérges leszek.
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 7:09 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Törölgetés kezdetén még érzem magamon a tekintetét, majd csattan a kendő. Értetlenül nyitja a száját és pislog rám. Majd kérdést intéz felém, amire rá pillantok az Elfre, csak ezek után kiáltok rá is, ám ő valóban nem kap semmi mást. Miért? Úgy hiszem, a kezem eltörése lenne a válasza, azt viszont nem szívesen kockáztatnám. Indulat szavaimnak egy saját nyelvén elmondott bocsánatkérés volt, ami meglepett. Nem gondoltam volna soha sem, hogy elhagyja ez a száját valaha. - rhovan – (vadállat) Vetem oda neki nyelvén, hogy tudatosuljon is benne, amit gondolok róla, ezek után még is leveszi és nekem adja a pókbarlangját. Magamban rettegek hozzá érni is, ki tudja mikor volt mosva az. - Kösz. – Mondom félvállról, és elveszem azt. Majd a lány, akinek még nem tudom a nevét hozzám intézi szavait. -Amúgy is be kellene mennem, nem szeretnék megfázni. – Mondom a már magamra terített nem is tudom minek nevezzemmel.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Kihúzza magát, és alig tudja visszafogni a nevetését. Nem is várt mást. Egyben van. Persze nyilván olvasta a levelét, így ez talán nem olyan meglepő. Megrázza a fejét, és újra végig méri Wynva-t. -Nem, de a kívánságom teljesült anélkül is. Látja rajta, hogy zavarban van, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire. Minden esetre azonnal elfogadja a felé nyújtott kezet, és már indul is a nő oldalán vissza a tömegbe. -Miért is ne? Ha nem nekem kell felszolgálni egész élvezetesnek tűnik ez a mulatság. Csak vigyázz, valami őrült sörrel locsolt le egy lányt. Azonnal ahhoz az asztalhoz vezeti, ahol teli korsókat látott sorakozni, és fel is kap egyet, hogy átnyújtsa neki, ha már úgyis tele a keze a virágokkal. -Conchita hogy érzi magát?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 7:03 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Az elf szavakra kissé kiegyenesedem, s hamarost nyilvánvalóvá válik, hogy nem holmi könyvekből tett szert népem nyelvének ismeretére. Futólag végig mérem. - Szégyeld el magad te is! - vetem oda neki, hisz némileg jogos az illatpamacs felháborodása. - Megfelel?- fordulok felé, szemöldököm kérdőn a magasba szökken. - Nyugodtan húzhatna magára zsákot is, a modora után. - veszem le róla a tekintetem, s újra a lány felé fordulva. - Ystrid asszony biztos szolgáltat némi vizet, hogy megmosakodj. - szívesen jár kedvében az előkelőségeknek, s nem csak nekik. -
A szobából kifelé sietve máris belebotlom abba az emberbe, aki miatt az előbb ide menekültem, s majdnem bent is maradtam. ahogy megáll előttem a csinos ruhájában, jól fésülten, mint egy versenyló, és virágot nyújt felém, egy pillanatra elakad a szavam. - Te is nagyon... egyben vagy. - felelem kissé akadozó hangon, miközben a virágokat forgatom a kezemben. - Kívántál már? - kérdezem hirtelen felindulásból, és sajnos csak későn jövök rá, hogy mennyire kétértelmű a kérdés. Össze kellene szednem magam, de meglepetésemre ez nem megy valami könnyen. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor egyre csak rosszabb, minél tovább állunk itt így. - Innék valamit, te nem? - Ellépek mellette, és ha nem mozdulna, akkor a kezem is kinyújtom felé, hogy magammal vigyem oda, ahová egyáltalán nem kívánkozom általában, most pedig még kevésbé: emberek közé.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 6:41 pm
Szégyelljem magam? Az arcom csupa megbánás kedves, nem látja? Nem kell aggódnia, én sem látnám, ha tükröt tartanának elém. Szerényen szórakozom a kialakult helyzeten, közel sem feledkezem meg a környezetemről annyira, hogy ne kapnám el a felém aléló hölgyet. Noha azt nem egészen értem, hogy miért én kerülök a női ripakodás célkeresztjébe, holott sem közvetve, sem közvetlenül nem vagyok okozója az eseményeknek. Ellenben a két másik férfival. Nők, különös lények. Ezt pedig kénytelen vagyok elismerően megmosolyogni. Szabadosan követem a kendőm útját, arra azonban nem számítok, hogy a feszes keblek után az arcom következik. A rémálmok világában döftek és húst martak, a jellememet marcangolták. Ez pedig olyan tettekre késztetett az esztendőben, hogy megvallom, mástól is megérdemeltem volna ezt a pofont. Ennek ellenére, elképedve nyitom a számat. Szívesen az orra alá dörgölném, hogy ugyan van-e fogalma arról, kire emelt kezet!? Ha az udvarban lennénk, hamar viszonoztam volna a gesztust. Mégsem ez kerül holdvilágra. - Ő nem kap? – Nyilvánvalóan ez a legégetőbb problémám. A csuhás miért nem kap?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 6:30 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Elhűlt ábrázattal figyelem, amint Eyra az óhatatlan ütődéstől megszédül s egyenest a mellettem ácsorgó ifjú karjai közé esik, ki mindezek után nem átallja elnevetni magát. Nem volnék holmi lovag, hogy bajba jutott hölgyek segítségére vagy védelmére siessek, ám bármennyire is nem óhajtom belátni, a vér kötelez… Még ha pusztán félrészt is osztozunk rajta a leánnyal. Egy elégedetlen szemöldökvonásnál azonban többre nem futja, az elf nő ráripakodik a caldeni nemesre, míg én a féltestvérem rosszallásának kereszttüzébe kerülök. A homlokomat ráncolva, enyhén biccentve a fejemmel szegezem a talajnak a tekintetemet. - Goheno nin… (Bocsájtsd meg nekem). Nem volt szándékos – szűröm a szavakat, akárha kést forgatnának a zsigereim között, majd egy apró szusszanást követően nehézkesen lehúzom a fejemről a csuklyát, s leveszem magamról a köpenyemet. Engem kevéssé bánt a hideg, mint vélhetően őt, átnedvesedett ruhákban, addig viszont nem süllyedek, hogy még rá is segítsem a csuhát. Megszilárdított vonásokkal pillantok fel rá, és kinyújtom felé az elnyűtt ruhadarabot. - Tessék – motyogom az orrom alatt.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 6:25 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Megvonom a vállam a férfira pillantva. - Ám legyen. – Mondom érzelem mentesen, de semmiféleképpen sem sértődötten. Nem igen hat meg, hiszen megértem, ha már van kedvese. Próbálkozni azonban szabad. - Valóban. – Válaszolom finom mosollyal. Elfogadom a virágot a hölgytől, s kedvesen rá mosolygok köszönés képen. Kedves kis gesztus volt, ami kellemesen érintett. Majdan, a korsó csapódik, s majd egy hirtelen mozdulattal egyszer csak nekem verődik az. Az ütés hatására hátrébb lépek, s persze megbotlom egyenesen a fiatalabbra, s csak remélni merem azt, hogy elkap és nem a pocsolyában találom magam. A maradék ser a ruhámra csapódik, én pedig azt sem tudom, merre vagyok. Ha így lett és elkapott, úgy belekapaszkodom. Ám ha el is kap, abban az esetben is egy nevetést hallok meg tőle, ami felettébb rosszul esik, hiába kéri elnézésem. Felém nyújtja zsebkendőjét, amit elveszek, majd keblem törlöm meg először vele, és utána meglendítem a tőle kapott kendőt és arcon csapom, ha sikerül. Ha így lesz, és sikerül a sértettségem egy szelídebb csapással nyugtáznom, elégedetten húzom ki magam, majd tüzelő tekintettel pillantok az Elfre. - neked még is mi a bajod? – Kérdezem tőle, és törölgetem magam. Nem veszett kárba a ruhám, ám még is a kinti időhöz nem éppen kellemes. A mellem álló lány is rá ripakodik kezd, aminek megörülök egy picit.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Khmmm...nagyon kedves de ragaszkodom hozzá. - Feleli szelíden mosolyogva, aztán pedig félre nyeli a semmit, és kissé köhög egyet a következő válaszra a hölgytől. - Mi? Most bolondozik velem? Tényleg híres? Ne már... Aztán a korábban félbehagyott mozdulatát folytatva finoman kezet ráz a hölggyel. Általában iszonyodni szokott az ilyen rendezvényektől, itt azonban olyan kedvesnek tűnik mindenki...mondhatni már kellemes a légkör. Furcsa. De lehet csak azért tetszik neki, mert kivételesen nem ő a pincér. De tényleg nincs maradása. Szedi lábait az új csokrával, és a fogadó felé indul, amerre látta Wynva-t eltűnni az ajtóban. Csak egy pár másodpercre áll meg, amikor hallja a háta mögött, hogy valami kalamajka is történt. Verekedő feleket egyenlőre nem lát, de a segítőkész kedves lányt valaki nagyon eláztatta...de ki lehetett az a meggondolatlan faragatlan alak aki erre használta a sert? Szegény lány. A házba lépve persze már nem találja Wyn-t. Van ugyan tippje, merre lehet, hisz ismeri már a járást, így a múltkori szoba felé veszi az irányt, és nem is kell csalódnia. És...aznap másodszor kerekednek el a szemei, de most nem blokkol le, csak átnyújtja a csokrot. -Hűha.... Most már aztán pláne nem bánja, hogy valaki kényszerítette, hogy kiöltözzön. -Elmondhatatlanul gyönyörű vagy....és a ruhád is szép.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 6:10 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Szebben virítanak a virágok a kezemben, mint az ábrázatom, a fejingatások után. Az urak, mint az udvarok társalkodónői többre tartják a fecsegést, mint ennek a szép nőnek a kegyeit. Sajnálkozon nézek a lányra. - Tessék, hamár az urak ennyire fukarkodnak. - fordulok vissza a lányhoz és nyújtok át neki egy csillámlót. - Teljesüljön a kívánságod. - éppenhogy csak kiszáradt torkomat leöblítem, a beugrós fiú, eloroz tőlemnéhány virágot. Hagyom, hagyj menjen, hisz, mint akit megbabonáztak ejti ki kezéből a megmaradt korsóját. Összeráncolt homlokkal figyelem a kibontakozó jelenetet, melyre némiképpen összehúzom magam. Néhány csepp engem is elér, ám az áldás inkább, az ifjú hölgyet éri. Most már tényleg szánakozva nézek rá, a haja, az a szép ruha. - Szegyelje magát! - förmedek rá, a szépen öltözött fadeszkára, mely úgy szaglik, mint egy füstölőkkel teli szeráj.
Halkan sóhajtok egyet. Hogy lehet, hogy ez a nő még ilyen sürgés-forgás közepette is ennyire gyönyörű és összeszedett? És én hogy érezhetem magam ennyire leharcoltnak, mindannak ellenére, hogy fürödtem és pihentem is érkezés előtt? Elmosolyodom, és viszonzom is az ölelést, két cuppantás kíséretében. - Pont a közepére, igen. - felelem egy apró fintorral, de aztán újra elmosolyodom. - és te a végeláthatatlan munka ellenére is csak úgy ragyogsz! - Az ő sikerének örülök, de számomra ez maga a kínok kínja. Legszívesebben azonnal a szobámba menekülnék és ki sem jönnék onnan, míg mindenki el nem tűnik, de ez kissé megnehezítené a találkozást. Ha ugyan eljön... - Majdnem visszafordultam párszor. - jelentem ki még egy apró fintort megengedve magamnak, de a sütemény láttán újra ki is simul az arcom. - Itt van? - igyekszem semleges arcot vágni, de nem tudom, mennyire sikerül most. Nem kell válaszolnia, úgyis tudom, hogy tudja, nincs más, akinek a jelenléte bármit is jelentene számomra. Körbe-körbe forgok, amíg meg nem pillantom a kiöltözött Ronant, de nem engedem, hogy a pillantásunk találkozzon. Egy pillanatra megdermedek, aztán már cselekszem is. Egyben a számba dobom a sütit, hogy a holmimat is fel tudjam venni, és már indulok is a lefoglalt szobám felé. Gyönyörű és tiszta, ahogy mindig. Ledobom a holmim, és csodálkozva vizsgálgatom a gyönyörű ruhát, ami a ruhafogasra akasztva vár. A vásáron sem nézett ki ilyen jól, pedig már akkor is gyönyörűnek találtam. kezet mosok a bekészített mosdótálban, és csak azután érintem meg a finom anyagot. Egy perc alatt kifésülöm az eddig kontyba fogott hajamat, és magamra kapom a ruhát. Nem egyszerű művelet, de most nem érek rá szórakozni. Fura szorítást érzek a gyomrom tájékán, ami egyre felfelé kúszik a torkom irányába. Ha még sokáig tétlenkedem, talán el sem tudom hagyni a szobát. Kilépek hát az ajtón, és határozott léptekkel tartok a fogadó kültere felé.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 5:46 pm
Megmosolygom a csuhás szavait, akinek immár a hovatartozását is be tudom lőni. Szívesen állítanám, hogy ezalapján legalább nem kell viszolyognom, elvégre a mágnásokat számláló családom is közeli kapcsolatban áll a Kékekkel. Ezt mégsem állíthatom. Megtanultam bájos érdektelenséggel mosolyogni, hogy a mímes vacsorákon elfedjem a kevésbé radikális, sokkal inkább világi nézeteimet. – Meglepődnél, hogy milyen kereslet van rá birodalmak szerte. – Sajnos mintákat nem hordok magamnál, nem vagyok vándorárus. Az idő közben rám telepedő míszből a csörömpöléssel aláhulló kupa ténye ránt ki. A prioritásaim nincsenek rendben, olybá tűnik, előbb mentem a boromat, mint magamat, ahogy a korsóm egy momentummal hamarabb emelkedik a levegőbe, mint a hátra hőkölő lábaim. Az úriasságom pedig eddig tart, megszeppenés helyett a nevetésem töri meg a fagyásnak induló légkört. Ó, ha látnák az arcaikat. – Elnézést. – Nyögök ki az illetlenségem mellé ennyit. Nem kifejezetten őszintén vagy bűnbánóan, de legalább nyújtok mellé egy hófehér, rózsaarannyal csipkézett kendőt törülközőnek.
Elhűlt ábrázattal figyelem, amint Eyra az óhatatlan ütődéstől megszédül s egyenest a mellettem ácsorgó ifjú karjai közé esik, ki mindezek után nem átallja elnevetni magát. Nem volnék holmi lovag, hogy bajba jutott hölgyek segítségére vagy védelmére siessek, ám bármennyire is nem óhajtom belátni, a vér kötelez… Még ha pusztán félrészt is osztozunk rajta a leánnyal. Egy elégedetlen szemöldökvonásnál azonban többre nem futja, az elf nő ráripakodik a caldeni nemesre, míg én a féltestvérem rosszallásának kereszttüzébe kerülök.
