“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Csöndes hümmentéssel fogadom a nevet, melynek ismerős visszhangja kérészéltű momentumokat követően dereng csak fel a tudatom lankáin. - Az alkimista család, amelyik a változatosság kedvéért mérgek helyett pipere szereket kever – állapítom meg merő egyszerűséggel, nem sietve a szívemhez kapni a tény okán; egy meglehetősen tehetős és befolyásos család sarja időzik az oldalamon. A tehetős és befolyásos emberek is ugyanúgy halnak, mint a szegények és jelentéktelenek. Noha különösebb indokom nincsen a keserű gondolatokra, hiszen a De Noailles ifjú sem kapkod éreztetni a felsőbbrendűségét. Elrévedő töprengésemből egy újabb kósza, magamfajta lélek felbukkanása ránt fel, ki csakugyan virágokkal kíván minket elhalmozni az ulronjainkért cserébe. A korsóm mögé bújva rázom meg enyhén a fejemet, és a halovány, alig-mosolyomat is az italba rejtem, miként hozzám hasonlóan elbitorol egy adagnyi sert az ősz hajútól. Viszont a nyugodt légkör éppen addig tart, míg látványosan le nem dermed a férfi, és el nem ejti a maradék korsót a kezei közül. Ösztönből cselekszem. Kiélezett reflexeim előtt fejet hajtva mozdulok, hogy egy egyszerű, határozott mozdulattal odébb rúgjam a hozzánk közelebb eső kupát s megkíméljem magunkat az ünnepség hátralevő részén a sertől való szaglástól, ám a frissen felhántott, a tegnapi esőtől meglazult talajon elvesztem egy momentumra az egyensúlyomat, és a korsó ahelyett, hogy tisztes távolban érne földet, egyenest Eyrának csapódik. Megkövült ábrázattal dermedek le, s hosszú idő óta először érzem felkapaszkodni a gerincem mentén az iszonyt, mely ifjonti koromban rendszerint egy anyai megfeddés előtt terebélyesedett el rajtam.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
reztem, hogy minden idegszálam ordítva próbálta egymást tartani a fejemben. És szerintem a hajam is égnek állt. A kinti, első köri tálcák csontig elfogytak, még jó, hogy az elmúlt pár napban egész álló nap sütöttem, de ezek alapján örülök, ha éjfélig marad egy pár darab. Bron láthatólag a kiüresedett első hordókkal volt elfoglalva, én pedig önző módon berohantam a raktárba, hogy kaphassak egy szusszanásnyi időt. A falon egy kicsi tükröt akasztottam fel még jó pár éve, hogy az ilyen esetekben senki szeme láttára le tudjam ellenőrizni magam, és a kinézetem, mielőtt visszaszabadulok az emberek közé. Most is így tettem, s miután a frissen megigazított hajammal és sminkemmel újra kiléptem a pulthoz, akkor vettem észre a tárva nyitott ajtóban régi jó barátnőmet és hűséges üzlettársamat. - Wynva drágám! – Derült fel az arcom rögtön, és elébe siettem, hogy rendesen megölelgethessem, és hogy nyomhassak orcájára két nagy csókot. – Épp időben jöttél, a zűrzavar kellős közepére – bólogattam nevetve, de remélhetőleg kiszűrődött a hangomból a kínszenvedés. – A szobád már rég készen áll, pont úgy, ahogy megbeszéltük. Örülök, hogy végre itt vagy – feleltem boldogan, és a kezébe nyomtam a falról leakasztott szobakulcsot, illetve a pulton lévő teli tálcáról egy süteményt. – És nem csak én örülök neked, ahogy nézem – kacsintottam rá sejtelmesen, majd a pultról felkaptam két újabb tálat, hogy meginduljak a kültérre.
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 5:10 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Korsóra pillantok, ami Nin kezében pihen. Magam is szívesen innék. Vajon még is honnan szerezték? Egyelőre nem látok embert, akitől vehetnék. Fél füllel hallom a szavakat. - Nos jó uram, ha helyettesítené a mogyoró barna szemeket. – Mosolyodom el, s elbiccentem a fejem. - Eyra. – Nyújtom felé a kezemet. Nem várok kézcsókot, se egyebet, csupán az udvariasság kis jelét adom meg. - Messze híres? Hmm.. Caldenben hallottam már a nevét, s volt szerencsém egyik előadását is meghallgatni. Kellemes hangja van. – Ejtem lágyan a szavakat. Próbálom kitalálni még is kiféle miféle lehet az egyik és a másik. A fiatalabb férfi bort kortyol. - Hmm, merre kapok én is? - Kérdezem, és ha engedi bele fúrom magam szelíden a szemeibe. Ekkor egy fekete vad szépség érkezik közénk, aki a fehér hajútól megfosztja a sertét. Kikerekedett szemekkel pillantok rá. - Üdvözlégy. – Intézzem felé szavaim. Ekkora távozik a fehérhajú úr is. - Áldott estét. - Köszönök el, majd nedvesítem be ajkaim.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
Egy bólintással veszi tudomásul a kapott feleltet, aztán érdeklődve fordul a lány felé, ki hozzájuk csapódott. Nem gyakran nevezik úrnak, így már ez önmagában is is felkelti a figyelmét, de mintha a csuhás alak tőle várna választ az ő kérdésére. Milyen segítőkész, és kedves ember! Ráadásul, ő valamiért megteheti, hogy kényelmes fekete csuhát visel, miközben ő úgy fest, mintha egy színdarabban akarná eljátszani ezt a De Noalles fiút itt mellette. Elfogy a sütije, és Braggart asszony felé pillant utánpótlás reményében, amit azonban ott lát, attól megdermed mozdulat közben, és az egyik korsó Ser kihullik az ujjai közül, melyek nagy csörömpöléssel érnek földet, és árasztanak el mindenkit, aki nem ugrik hátra az alkoholos szökőáracska elől. -Ő meglehetőst hasonlít a lányra. - Jelenti ki, mint aki nem csinált semmi hülyeséget az elmúlt fél percben, majd továbbra is teljes magabiztosságot mímelve kihúzva magát elindul előre. -Uraim! És hölgyem, ha megbocsájtanak. De úgy tűnik, nem ússza meg ennyivel. Utolsó korsóját elbitorolja tőle egy újonnan érkezett, szintén barna hajú leányzó. Anélkül, hogy kiesne a ritmusból előre nyúl, és ő pedig a megmaradt virágokból vesz el párat. -Cseréljünk akkor. Köszönöm. Rákacsint, és már indul is tovább új szerzeményeivel Wynva felé.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 4:57 pm
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
Színes a társaság, akár a fákon csüngő szalagok, melyekkel játszik a szél. A tűz körül gyerekek ugrándoznak, egy bárd éppen éjszakai mesébe kezd, melyet tátott szájjal figyelnek. Ma este az ünneplésé és az üres erszényeké, bár nem csak ezek miatt vagyok itt. Keresek valakit, egy piti kis tolvajt, aki miatt rövidebb lettem egy családi örökséggel. Az év utolsó napja, ahol könnyűszerrel szerezhet a fajtája egy kis mellékest. De egyelőre csak néhány utcagyerek és klánbélin kívül senki ismerőst nem látok. Vagyis…feltűnik a fogadósné, aki most is páratlan ügyességgel lavírozik a tömegben. Valószínűleg jövő ilyenkorig ezt hallgathatja a fogadó összes vendége, hogy milyen megtiszteltetésben volt része. Már lehet holnap a falon fog lógni a királynő levele, mint legnagyobb büszkesége. Egy virágárus leány sétál el mellettem, kezében megannyi szépség. Kikapok a kezéből néhány szál rózsát és éjszakai csillámlót. szigorú tekintettel nézek rá, melytől szótlanul andalog el.~Nem lehet ez olyan rossz üzlet.~ Hátra igazítom kardom, hogy a köpenyem jótékony takarásában legyen. A tömeg közé vetem magam, s újonnan szerzett portékámat kínálgatom. - Egy szép rózsát a hölgynek? De ahogy látom, hiányzik még a nap legfontosabb kelléke is. Gyönyörű gailoth-jaim vannak. - mosolygok előbb a feltünően szép nőre, majd a két férfira. Tovább haladva a ösz hajú beugrós kezéből veszek ki egy korsó sört. Biztos a kocsmárosné bérelte fel, hogy senkinek se legyen panasza. - Köszönöm. Megszomjaztam ebben a nagy munkában.
A hegyeken átvezető út még úgy is túl hosszúnak tűnt, hogy most, társaság, és egyéb mellék küldetések nélkül jóval gyorsabban jártam a végére, mint legutóbb. És mégis, vagy ezerszer jutottam arra a következtetésre, hogy ez a legostobább dolog, amit valaha tettem. Hihetetlen, hogy nem fordultam vissza. De mostmár itt vagyok. A hazafutás gondolata mondjuk még akkor is megfordult a fejemben, mikor megláttam, hogy mi folyik a kedvenc fogadómban. Tudom, hogy Ystridnek jól megy az üzlet, és mindig népes a vendégsereg, de ez... az ijesztőbbnél is ijesztőbb az embertömeg, amin át kell vágnom, mire Conchitát leadhatom, és újabb küzdelem, mire eljutok az épületig, ahol a szobámat foglalhatom le. -Ystrid!- megpróbálom a fogadósnőt a söntés környékén elkapni, hátha sikerül elfoglalnom a szobát, hogy aztán ... nem is tudom. Mit lehet kezdeni ennyi emberrel? Mit kezd egy ilyen tömeggel az, aki még egy ember társaságát is soknak tartja néha? Miért is vállalkoztam erre az elfuserált útra? Csak azért, mert Hófehér azt írta, ide jön? Hát nem én vagyok az önkínzás és önámítás bajnok remetéje?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 4:32 pm
- De Noailles. – Úgy ejtem a nevet, ahogy az urak, a keresztnevemet azonban nem teszem hozzá. Szinte teljesen lényegtelen, hogy melyik de Noailles vagyok. Ebben a helyzetben úgy érzem különösen azért, mert mind ugyanabból az alkímiával festett, szépség és fiatalság buborékjából jövünk. Szerencsére elkanyarodik a téma arról, hogy miért itt vagyok. Csendesen figyelem a felszínes szóváltásokat, miközben arra gondolok, hogy mennyire más volna ez, ha egy caldeni bálon lennénk ma éjjel. S nem csak azért, mert a borzasztó istállószagot kellemes, koraőszi virágok kavalkádja váltaná fel. A savanyúbbakkal politikáról beszélnénk, a korombeliekkel pedig arról, hogy Crowels Méltósága ezalkalommal is mily borzadályt húzott magára. A hölgy dekoltázsa helyett igyekszem a feleket figyelni, miközben fogalmam sincs arról, hogy mi történik ebben az érdektelennek ható beszélgetésben, ami érdekessé teszi az ügyletet. Újabbat kortyolok a boromból, nem mintha ebben a hűvös időben fenyegetné, hogy a kezembe melegszik.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 4:23 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Amennyiben szokásom volna hangzatosan kifejezni a véleményemet, a mellettem ácsorgó ifjú megjegyzésére a fogadós asszonyt illetően határozottan felhorkantanék, így azonban egy halovány mosolykezdeménynél többel nem reagálok a véleményére. S az is egykönnyen elillan az arcvonásaimról. - Nem kellene. A kékekhez tartozom, s pusztán eltűnődtem, a caldeni mulatság helyett miért éppen itt időzöl – jegyzem meg csöndesen, nem különösebben foglalkozva az udvariassági formákkal, mint a magázódás. - A nevedre viszont nem emlékszem – teszem hozzá őszinte puritánsággal, még mielőtt a karcsú beszélgetésünket meg nem akasztaná az újonnan hozzánk társulók jelenléte. Míg az ősz hajút hallgatom, kétkedve beleszimatolok az elbitorolt korsóba, ám meggyőződve az abban habzó ital kellemes illatáról, bátrabban kortyolok bele. - Még sosem hallottam egyikükről sem – állapítom meg némi töprengést követően, aztán Eyrára süllyesztem a pillantásomat, hátha ő többet tud az elhangzottakról, elvégre kettőnk közül nem az én reszortom az informálódás.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 4:10 pm
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
A hölgy akkora távozott mire oda értem volna. Érdekelne ki lehetett, de hallottam arról, hogy ezt a fogadót egy szépség vezeti, kedvem lett volna megnézni. Már csak azért is, mert az sütemény illata megcsapta az orrom. Majs Nindaer ki mondja a nevem. Ez nem volt ínyemre, de nem mutatom. - Uraim. – Válaszolok, s finoman rájuk vetem pillantásom. Nindaer sütivel kínál, ami meglepett, de elfogadom azt, és finoman harapok bele. Az egyik férfi, mint ha tán ismerős is volna, de talán csak a képzelet játszik velem újfent, ám az arc memóriám páratlan. Calden környékén láthattam a rövidebb hajú ifjút. A másik, kinek fehér a haja, még számomra ismeretlen volt. Végig mértem, és mosollyal nyugtáztam kellemes alakját. A fiatalabb sem volt számomra nem tetsző.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
A távozó tálca sütemény után nyúl, mely alatt a fogadósasszony rejtőzködik, és lekap egyet róla, mielőtt túl messzire kerülne tőle. Eme művelet olyannyira lefoglalja, hogy kissé meg is lepi az, hogy hozzá szólt valaki. De sejthette volna, hisz megajándékozta egy itallal. -A társaimat... - Vet még egy pillantást a tömegre, de főleg csak azért, hogy időt nyerjen, amíg átgondolja, miként is jellemezze őket. - Rilrion, a messze földön híres bárd, és Daldram a törpe...ki nagyon remélem itt még nem az. Már híres. És egy lányt...hosszú, barna haja van, igéző mogyoró szemei, és kedves arca....de nem ő az. Úgy érzi, ezt muszáj hozzá tennie, mielőtt féltékennyé teszi a furcsa csuhát alakot, akit huszonnyolc másodperce ismer, és úgy tűnik, mintha valami köze lenne ehhez a lányhoz, ki szinte a semmiből jelent meg, amikor átnyújtott egy ser-t a férfinek.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 4:05 pm
Tele szájjal akadok meg a rágásban, egyik kezemben a sütemény, másikban pedig a korsó bor, ahogy az úriasság határain belül elkerekedett szemekkel pillantok a nőre. Ez meg mit jelentsen? Én úgy nézek ki, mint aki süteményekre vadászik? Könnyedén lendülök át rajta, míg leöblítem a számban lévő, kissé száraz falatokat egy korty borral. – Bájos. – Jegyzem meg ironikusan, éppen csak a szépen formált orrom alatt a gazdaasszonyunk távozásával. - Az könnyen megeshet. – Megerőltetés nélkül állapítom meg. A zöld tekintetem ismét körbe szalad a tömegen, ahol továbbra sem látom a hölgyemet, így visszafordulok a csuklyás felé. Milyen otromba vagyok. – Ismernem kellene? – Engem Caldenben valóban sokan ismernek a családom miatt, mi azonban a Kék Sólymok felsőbb rétegeivel állunk kapcsolatban. Ekkor mégis bevillan, hogy futólag hol találkozhattunk. Noha közben társaságunk érkezik, talán ildomos volna tovább állnom.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Szept. 25, 2021 3:50 pm
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
- Nem, nem az – felelem közönyösen, nem különösebben zavartatva magamat, miközben hol az ő ismerős ábrázatán, hol pedig a fehérnép finom vonásain pihentetem a szemeimet. Valóban nem a hideg bánt, elvégre Firithron még nem hozott magával dermesztő hűvöset az őszbe; a nap magasan ragyog narancsos fényével, s a szellő is csupán éppen, hogy lengedezik. - Láttalak már Caldenben – állapítom meg kisvártatva inkább magamnak, semmint ismerkedési szándékból, de még ha volnának is effajta igényeim, a figyelmemet egyhamar eltereli a fogadós, majd egy felém forduló alak, s végezetül Eyra, aki csakugyan megtalált magának a tömegben. Vékonyka vonallá húzott szájjal igyekszem feldolgozni a hirtelen rám zúduló társaságot, melyhez hasonlót az ylorei tanulmányaim óta nem kellett elszenvednem. Biztonságosabbnak hat a süteményekkel foglalkozni. - Nem haragszom – felelek az asszony mímelt bocsánatkérésére, ráérősen kiválasztva magamnak egy puhábbnak ható darabot. A világért nem vallanám meg senkinek, azonban gyengéim az édességek. S ennél több gondolat nem is szükségeltetik ahhoz, hogy puhányságom billogját elrejtve a féltestvérem kezébe nyomjam az imént szerzett süteményt. - Eyra… - préselem ki az ajkaim közül, aprót biccentve felé üdvözlésképpen az „ajándék" mellé, majd az ősz hajú alakra vezetem vissza a tekintetemet, eljátszva a gondolattal, tán nyugalmasabb lenne kopót játszanom a társai felkutatása érdekében, semmint ennyi ismeretlen között helyt állnom. - Kiket keres? - vonom meg az egyik szemöldökömet, s amennyiben nem húzta el a korsót, ösztönösen elemelem tőle. Attól tartok enélkül nehéz dolgom lesz túlélni pirkadatig...
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Csöndes hümmentéssel fogadom a nevet, melynek ismerős visszhangja kérészéltű momentumokat követően dereng csak fel a tudatom lankáin. 
