Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
- Lába... tudod... paff...- emelem fel a kezem s az ökölöm kirobban. - Volt nincs. - vonom meg a vállam és könyökölök az asztalra az újabb két picike után, s valami bájos vicsort villantok a fickóra. - Ezek igaziak? - tapogatom meg karját, márha hagyja. Hát na, valakinek kell egy kis ösztönző, amikor már minden mindegy. Nocsak, nocsak...figyelek fel a fogadósné hangjára. - Kettő. Az eggyel több, mint az egy. - mutatom fel három ujjam, melyből, egyet visszahajtok. - Így. Kettő. - vigyorodom el ködös tekintettel. - Mágia, boszorkányság, Pamacs. - vigyorgok tovább, mint hős lova a rohadt almára. - Így járnak azok, akik nem tisztelik a hölgyeket. - mind eközben kiveszem a lány kezéből a kockát. - Ha nem, hát nem. Majd fújok én. - bárgyú vigyort küldök felé. - Hatos! - állnék fel, de vissza is huppanok a helyemre. Hunyorogva tekintek körbe a jelenlévőkön, de úgy gondolom tartsunk össze. Két poharat fogok meg s a balomon ülő új kocsmáros felé fordulok. - Hupsz! - ejtem el az egyiket egyenesen az ölébe. - Ne haragudj, van másik! - eközben letekintek az ölén terjedő foltra. - Nem nagy dolog, mindenkivel előfordul.
Nem is számolom, hányadik (hányadék?) felest itatják velem, de a kocka bizony hűtlen szerető. Egyszer a kedvemre tesz, aztán mással hál. Én meg ihatok bánatomban (örömömben?) Mindenesetre aki csak rám néz, vagy hozzám szól, kap tőlem egy széles mosolyt, meg egy kis fejingatást. Utóbbi csak arra kell, hogy a szédülést csillapítsa kicsit, mert bizony a 5-6-7. feles után már egyáltalán nem érzem, hogy rossz nekem, csak zsigerből tudom, hogy ha forog a világod, az nem teljesen egészséges. Azt viszont Mirieltől jegyzem meg, hogy nem szabad könnyelműen kockákra fújkálni, mert annak is ivás a vége. Ron ugyan elém tol valami kupát, de ha nem víz az, bele sem szagolok.
Ezek után már annyira sem bírom követni az eseményeket, amennyire illene. Ha azt mondják igyak, én iszom. Ha kezembe adják a kockát, akkor dobok. A hatosra mondjuk felfigyelek azért, és némi súgás után rájövök, mit kell tennem: Leróni egy tartozást. Két poharat húzok magam felé, de félúton Anton elé kanyarítom őket. - A szellemek kegyesek, és nem hagyták, hogy sokáig tartozzam! - széles vigyort követően hátradőlök a széken, és Mirielnek adom a kockát. - Többet nem fújok, mert így is elég részeg ez a kocka! - jegyzem meg még mindig vigyorogva Miriel felé.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:57 am
Nem gondoltam, amikor leültem ehhez az asztalhoz, hogy a játék ilyen hamar, ilyen közel fog sodorni a sárga földhöz. Hogy öniróniával éljek, egy csodás év csodás lezárása lesz ez. Nos, a helyzet az, hogy néhány hörpintés múlva talán már a disznók mellett fogom a földet locsolni a gyomrom tartalmával, holott nem rég még az istállószagra panaszkodtam. Mindenesetre most még jól érzem magam. - Maradtam volna inkább Caldenben. – Panaszosnak szánom a gondolatot, mégis a poharamba nevetve bukkan elő, egy újabb körnél, mire Nîndaer a vállamhoz dugja a fejét. Körül tekintek és úgy súgok vissza, mintha rejteni való titokba avatnám be. – Gyenge, de sötét mágia. A helyedben résen lennék. – Vallhatnám magam ártatlannak, mondván, hogy meg sem fordul a fejemben, hogy nem érti majd a nyilvánvaló viccet. De valóban ártatlan volnék? Vagy inkább kíváncsi, hogy mennyire fásult a csuhás? Akkor már nincs ilyen mulatság, amikor ötöst dobok, szomjazásra ítélve mindenkit. Az asztaltársaságot elnézve, ez most sokkalta inkább megváltást is jelenthetne, no de két ötös egymás után?
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:50 am
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Nehezen vallom meg magamnak, ám egyre nagyobb kíváncsisággal szemlélem a játék alakulását, illetve az asztaltársaságot magát. Hogyan mozdulnak, miként szólnak egymáshoz, s egyáltalán, hogy milyen módon dobják el a kockát az asztalra. Nyilvánvalóan van valami általam ismeretlen módszer a kedvező eredmény elérésére, hisz újra meg újra ráfújnak a kezeik között lelkesen rázott fadarabra. Megvont szemöldökökkel hajolok kicsit közelebb a mellettem ücsörgő… Anton, igen, Antonhoz, mielőtt kétkedő éllel a hangomban megszólalnék. - Miért fújnak a kockára? Bizonyosan mágia lehet… Szabályos ez? - ered meg a nyelvem az óhajom ellenére, amelyre a gondolat felderengésekor jótékonyan ráharapok a további sületlenségek megfékezése érdekében. Habár nincsen túl sok esélyem a kontrollom megtartására, mikor a tömegből sorra harsan fel az ivásra való buzdítás. Meglehet, már hatot is megittam a fertelemből, ami mostanra kiváltképp marja a gyomromat, csakúgy az elmémet és a könnybe lábadó szemeimet. Ennek tükrében hallani, hogy újabb kettőt tudhatok a magaménak, már-már letaglózó. - Az istenekre… - sóhajtok fel, de nagy nehézségek és egyre látványosabb fintorok árán letudom a vidítókat. Már csupán kettő teli kupa sorakozik előttem, ami arra enged következtetni, hogy szorgos fohászaim, mint általában, süket fülekre találtak. A kedvemet valamiként mégsem szegi a helyzet alakulása, így a hozzám mért lelkesedéssel ragadom magamhoz a kockát, és én is körültekintően megfújkálom, mielőtt eldobnám az asztalra, amelyen végiggurulva végül megint csak Eyrán pattan a fadarab.
Edeyra Rolar and Ystrid Braggart Kedvelték
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
pró fintorral bólogattam a csuklyásnak, majd lehúztam a korsóban ülő tusak vidítót. Bron eközben már rég előkészítette a következő kriglikört, és meglepődve nyugtáztam, hogy a kezét ezek után is könnyedén a vállamra simította és amíg nem kellett megmozdulnia az újratöltésért, egész idő alatt ott is tartotta. Kisebb mosolyt engedtem el magamban. A következő játékos dobott, aminek az lett a vége, hogy kedves csuklyás barátomnak kellett innia. - Ön se vegye sértésnek – vigyorodtam le önelégülten. A dobások folyamatossá váltak. Wynva kedvese, már ha már lehet így őt nevezni, csodásat dobott, amivel mindenki ivott, kivéve ő maga. Aztán végül a legutoljára érkezett leány zárta a kört, egy teljes ivós dobással. Most már ténylegesen bizseregni kezdtek a lábaim és az ujjaim is. Unottan nyúltam a kocka után. Már nem vártam el tőle semmi az ég világon, elvégre amilyen mamlasz vagyok, a következő se fog már úgy sikerülni, ahogy én azt elvárnám. Aztán kiperdült a kezem alól a hatos. Felragyogott a szemem, és amennyire csak tudtam, gyorsan átszámoltam ki hány italnál jár. Gúnyos, mégis negédes tekintettel, borultam rá az asztalra csuklyás emberem felé rebegtetve a pilláimat. - Uram, ha nem veszi újfent sértésnek, legyen szíves kettőt innia – úgy vigyorogtam rá, mint a tejbetök. Ami amúgy szerintem undorító dolog.
Nîndaer and Edeyra Rolar Kedvelték
Ystrid Braggart
Zsivány vagyok
She is a thief. And a thief is not an honest person.
Nagy örömömre sokáig kimaradok az ivásból,de nem mindenki jár ilyen szerencsével. Bár ki tudja... Lehet, hogy ők pont az ellenkezőjének örülnek. Egyújabb négyes kerül kidobásra, így egy nagy levegőt véve ürítem ki a poharam. Kezd kissé melegem lenni.Megdörzsölöm a szemeimet, majd végül ahogy hozzám kerül a kocka újra dobok vele. -Egyes!-Mondom kissé csalódottan. A négyes eddig sokkal szimpatikusabb volt a számomra. Mondjuk nem tudom mi is a cél, meddig kell ezt játszani, de gondolom valaki csak leállítja a dolgot, ha márvéget ért a verseny.
/5/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:26 am
PENNINOR ÜNNEPE
Mindenki & Eyra
“ Impossible is just a word thrown around by small men who find it easier to live in an ordinary world than to explore the power they have to change it!
Nem láttam, hogy felfigyelt volna a fiú, így sajnos azt kell feltételeznem, hogy érdeklődése tán más irányban mozoghat. Nem lesz ez így jó, mai napon kárba vész. Nindaer válaszán finoman mosolygok. Bár talán nem a legcélszerűbb az italt szidni a nő füle hallatán. Egy rejtélyes szépség csatlakozott, akit dobásom ivásra is kényszerített. Végig mérem őt, és figyelm miképpen dob, ami rajta kívüli ivás lett a vége. Iszom hát, ismét fanyargok, és köhögök is kicsit. - Oh jaj. – Mondom. Újabb kör, és a főnök asszony újabb semmit dobott. Nagyon tetszett. Nin dob, és én most megúszom. Antonon a sor, és ő pedig ugyan azt dobja. Megkönnyebbülve nyugtázom. Mira is hasonló képen dobott, mint a fogadós, ismét meghallgatásra kerültek az imáim, hát még sem hagytak el. Ronan pedig egy számomra kellemetlent dob. - Oh. – Nyögök fel, majd felhörpintem az italt. Kezem közé veszem hát a kockát, és eldobom azt. Kettest mutat, kaján vigyorral pillantok Ronanra.
Nîndaer and Ystrid Braggart Kedvelték
Edeyra Rolar
Alkimista vagyok
there was more to you than the insipid whore you present yourself to be
-Lába kélt.... Kuncog ezen valamiért, majd hátra dől, és Miri mögött átnyúlva bátorítón megsimogatja Wynva hátát. -Ugyan, nagyon jól csinálod. Nem lesz baj...hát kivéve, ha négyest dobok, valahogy így. Egészségedre, és bocsi. Nevetve tolja a kupáját Wyn elé, és tovább adja a kockáját. Érzi, hogy egy egész picit kezd a fejébe szállni de talán még bírni fogja. Talán nem őt kell majd cipelni...
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:18 am
Penninor ünnepe
Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.
A baloldalamra pillantok, ahogy a Mira nevét és a sajátomat hallom és a nevetést. A beugrós fiú, nézem meg jobban és magam is felnevettek ahogy eljut tudatomig a nevünk hasonlósága. - Mondjuk úgy, hogy lábakélt mindnek. - csap belém a felismerés, hogy mintha kérdezett volna valamit az előbb. Még egy kör, melyben magamhoz kell vennem egy kupicát. Próbálom ugyanolyan gyorsan, mint az előbb. A gyorsaséggal nincs is gond, ám most megborzongok tőle. - Brrr... - stolom beljebb az asztalon a poharat. A többi kör kedvez nekem, s másnak is, persze van olyan akinek nem. Felmarkolom a kockákat és a mellettem ülő Mirát kérem meg, hogy fújjon rá. Ha megteszi, ha nem eldobom a kockát. Élén pörög egy darabig, s kettest mutat. Szegény lány, lehet marad inkább a pitypang fújásnál. Most ihat még egyet-
a 2-őt dobtál - A reagsorrendben előtted (ic jobbra ülő) lévő iszik egy tusak vidítót.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:14 am
Miután mndenkit megitattam a négyesemmel, Miriel ugyanezt teszi a társasággal, leszámítva, hogy most ő sem marad ki. Máris kezdem érezni, hogy ebből a löttyből túl sokat nem fogok tudni meginni, de szerencsére két kört is pihenhetek, amíg Ron, és az úrihölgy dobálnak. Lassan megtanulom a szabályokat, de ha nem így lenne, akkor is mindig lenne, aki előre bekiáltja a közönségből, hogy mi a helyzet. Örülök, hogy Cate is beszállt, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is ünnepel. Beszélni szeretnék vele, de ezt egyelőre csúsztatom, hiszen játékban vagyunk mindketten. A harmadik rémséges pálinka is lecsúszik, hogy aztán néhány dobás erejéig elcsendesedhessen háborgó gyomrom. Ystrid újabb ötöse után majdnem felugrom örömömben. jó ideig nem kell poharat emelnem, miközben sokan mások egyre-másra nyelik a mérget. A végén még tényleg lehet esélyem. Mindaddig így is gondolom, míg egy üres dobásom után meg nem kínálnak mindjárt két felessel. - Köszönöm, remélem viszonozhatom a következő körben! - felelem egy széles mosolyt villantva a fiatal férfire. De már nem is bánom annyira, hogy inni kell. Mindig így kezdődik. Szédülés, könnyű fej, gátlástalan vigyorgás. Ó szellemek, mire vállalkoztam?
5- senki sem iszik.
/5/
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:08 am
Sandán mosolygok a balomon ülő hölgyre, akinek immár a nevét is tudom. – Egészségedre, Mira. – Valakinek meg kellett kezdenie a sort, ám úgy tűnik, hasonló lendülettel folytatjuk is. A hörpintéssel érzem az arcom savanyúra rándulni, mielőtt elöntené a folyadék útját a kellemesen perzselő érzés. S már ismétlődik is. - Huh. – Indokolatlan kárörvendéssel szusszanom ki, a szusszanásnak pedig számos folytatása lehetne. Huh, ha jóatyám most látna. Huh, így menni fog nélküle is. Iszunk, nem iszunk, mire ismét az ápolt, fizikai munkát aligha látott tenyerembe kerül a kocka, már kezd enyhén kótyagossá válni a fejem. A sanyarú kilátásaim között az örömöt most mégis az az apró tény jelenti, hogy kettest dobtam, így a csuhás iszik. Legyen, más öröm forrása is akad, ugyan csak a szemnek, ám nem tudom – és nem is akarom – nem észrevenni, amit a velem szemben ülő Eyra kisasszony művel. Ez a figyelem mégsem mohó, ellenben puha és távolságtartó. Van még, akit illendőségre neveltek, a palota festményeit sem fogdossa össze az ember.
Vendég
Vendég
Utolsó Poszt ∞ Vas. Szept. 26, 2021 12:05 am
Penninor ünnepe
Mindenki & Nîndaer
“Any new beginning is forged from the shards of the past, not from the abandonment of the past.
Nem érzem szükségét a saját nevem közbeékelésének, ugyanis szívesen maradok a szürke homály, melyet általában képviselek, bárhol is járjak. Másrészt egyedül sem vagyok a hallgatással, a játék heve pedig előbb-utóbb mindenkit leköt. Egy ideig nem szükséges az elém sorakoztatott poharakból megemelnem, de a magát Mirának nevező tesz róla, hogy rajta kívül mindenki leküzdje a torkán az iszonytató párlatot, melynek már a szagától is görcsbe ugrik a gyomrom. Fintorogva döntöm le a torkomon a nyers, erős elegyet, s bár eddig a legkevésbé sem érdekelt a győzelem, a minél kevesebb ivás tükrében sűrűn kezdek fohászkodni a mélyen eltemetett szerencsémért. Közben szúrós pillantást vetek a velem szemben ülő Eyrára, kinek ábrázatára az enyémhez hasonló ráncok ékelődnek az alkohol íze okán. - Nem várom. Ezek után végkép nem. Ha nem tudnám jobban, attól tartanék, hogy patkányméreg, mit ledöntünk a torkunkon – húzom el a számat, hiszen még újabb két környi fertelem vár rám. Be kell látnom, a legkevésbé vagyok hozzászokva az erős italokhoz, vagy úgy bármilyen lőréhez, hisz jobban szívlelek az eszemnél maradni, éppen ezért nem túlzottan meglepő, hogy kisvártatva elönti a tudatomat a lágy, egyelőre még kellemes szédelgés. Persze annyira még nem kerülök a hatása alá, hogy ne tudnék határozottan dobni, noha hiába próbálnám leplezni, ezúttal kiül az arcomra az érdeklődés. - Már ne vedd sértésnek, fogadós asszony – vetem oda neki foghegyről, ki éppen sorra kerül az ivásban a jóvoltamból.
Ystrid Braggart Kedvelte
Nîndaer
Fejvadász vagyok
I like muted sounds, the shroud of grey, and silence that comes with fog.
Nehezen vallom meg magamnak, ám egyre nagyobb kíváncsisággal szemlélem a játék alakulását, illetve az asztaltársaságot magát. Hogyan mozdulnak, miként szólnak egymáshoz, s egyáltalán, hogy milyen módon dobják el a kockát az asztalra. Nyilvánvalóan van valami általam ismeretlen módszer a kedvező eredmény elérésére, hisz újra meg újra ráfújnak a kezeik között lelkesen rázott fadarabra. Megvont szemöldökökkel hajolok kicsit közelebb a mellettem ücsörgő… Anton, igen, Antonhoz, mielőtt kétkedő éllel a hangomban megszólalnék.
Nagy örömömre sokáig kimaradok az ivásból,de nem mindenki jár ilyen szerencsével. Bár ki tudja... Lehet, hogy ők pont az ellenkezőjének örülnek.
