I was so sad and angry and tired and all I wanted was to be held but there was nothing but silence and four walls staring at me begrudgingly, and I wanted to crawl into a hole but the floor was too cold so I stayed under the covers and dreamed that I was somewhere warm where none of my problems existed.
R
ég járt már Nulportban, már talán megvolt három holdtöltével ezelőtt is, hogy utoljára a tenger illatát érezte volna ezen a vidéken. Általában mindig valamilyen felelősség sodorta a város irányába, soha nem a kötetlen kikapcsolódásra való vágy… A mai alkalom is azért volt hát egyedi, mert semmi különleges oka nem volt itt lenni. Nem volt vele Wylan, nem voltak vele a többiek, csak ő volt az egész világ ellen, aki a kikötővárosban megfordult. Tessanát érkezett meglátogatni, de mindössze néhány együtt töltött óra elég volt ahhoz, hogy annyira összekapjanak valami apró dolgon, hogy a lány majdhogynem fehérneműben dobta ki az utcára… Hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem fájt neki az események alakulása, de ahogy a Korall Vendéglő egyik asztalánál első sörét iszogatta már tudta, hogy majd abban megtalálja a vigaszt problémáira. Együtt jöttek volna el az estre, Renwyn pedig csakazértis alapon nem volt hajlandó lemondani az iszogatásról. Ó nem, ó de még mennyire meg fogja mutatni, hogy nem olyan karót nyelt, mint Tess mindig mondja! A ’Kedves urak, drága hölgyek!’ felkiáltásnál a színpad felé sandított, akkor döbbenve rá igazán, hogy ő most tényleg, de tényleg egyedül jött ünnepelni, mint egy igazi vesztes. Megrázta a fejét, elűzve a másodperc alatt elméjébe gyűlő borús gondolatokat. Az asztalra csapta üres korsóját, a jónál sokkal nagyobb lendülettel kelve fel az asztaltól és indulva el a következő adagért a söntéshez. Ivóverseny, tartalékoljunk, mi? Azonban a nagy üttörésben majdnem megbotlott valamiben… vagyis hát valakiben. A felkonferáló, pomádés bárdot már messziről kiszúrta és próbálta elkerülni, azonban a vele beszélgető törpe elkerülte figyelmét, kiesett perifériájából. - Bocsánat törpuram! Tudja olyan… apró. Elnézést – lépett hátra egyet, kezével mutogatva utolsó mondatait – De ha már így ideestem az urak innának egy kört velem? A kellemetlenségéért állom a számlát!
Ha Nulport, akkor Ethuil ünnepe. Ha Ethuil ünnnepe, akkor pedig a kocsma, akarom mondani Vendégház, amiben végtére is iszok, szóval az egyszerűség kedvéért nevezzük kocsmának. Már időben elfoglaltam a helyem a helyiség közepén egy asztalnál, hogy onnan majd jó hangosan tudjak morogni a feltűnösködő részvevőkre. Ethuil ünnepe kizárólag az ivóverseny miatt szerepel olyan kitüntetett helyen kicsinyke kis szívemben. Bár Rilriorn szerint az ivást javasolt később elkezdeni, hogy a versenyben tovább bírjuk, én azért adok egy kis előnyt a többieknek. Egyébként, ha nem ajánlák, hogy alkoholt igyak a Ethuil ünnepén, akkor amikor csak akarok, nem kellene akciósan árulniuk. - Tán az izmaidat sem melegíted be egy kiadós futás előtt? - kurjantottam el magam morcosan, majd belekortyoltam a korsó sörömbe és a magasba emelve a mulatság szószólójára kacsintottam.
A kora délutáni időponthoz képest kisebb tömeg zsibong a vendégház terebélyes földszintjén. Konstans duruzsolás ad alaphangot a színpadon lágy dallamot pengető dalnokoknak, mégis a vendégek és a felszolgálók egyelőre bizonytalan nyüzsögnek az asztalok között. A pult, melyen általában magányos részegek szokták támasztani a fejüket, jócskán meg van pakolva harapnivalóval, s az a mögötti polcok szinte roskadásig teltek a különféle italokkal. Nyilvánvalóan felkészültek a tavaszváró mulatsággal járó fokozott érdeklődésre, hiszen például a tervezett ivóversenyhez elkél mind az alkohol, mind az étel, mely megelőlegezi a túlzottan korai felfordulást. Persze akad más is, ami a mai napon eltér a megszokottól; a helyiség egyik félreeső sarkában két összetolt asztalnál hajadon leányok merítkeznek jóformán nyakig a szárított virágok és egyéb növények színes, illatozó kavalkádjában. Szorgosan gyártják az alapkellékeit az est egyik játékának, melyet szerény jómagam már alig várok. Mit mondhatnék, élek-halok a komfortzónát megbolygató, romantikus mókákért. Gondolataim közül a söntésért felelő Henrietta kedves biccentése zökkent ki, mely egyet jelent a porondra lépésemmel. Bevallom, az est háttérzenéjének biztosítása helyett csöppet alá kerültem a tehetségem és elvárásaim magaslatáról, azonban ölbe pottyant ulronnak nem mérjük a súlyát, főként, ha a bárd félkarú szerencsétlenként, lant nélkül kénytelen létezni. Szóval széles mosolyt kanyarintva a lehetőség mellé, leintem a zenésztársakat, majd felszökkenek a már jól ismert emelvényre. - Kedves urak, drága hölgyek! Engedtessék meg, hogy bemutatkozzak. Rilrion vagyok, a mai mulatság felkonferálója – hajolok meg előttük teátrálisan. - Engem ért a megtiszteltetés, hogy nyitánya lehessek a vendégház derék fogadósa és szépséges asszonya, Henrietta szívmelengető gondolatvirágának, avagy a közelgő Ethuil ünnepet megelőlegező, tavaszváró és ismerkedő estnek! - kisebb tapssal ösztökélem a vendégeket a remek ötlet hasonszőrű elismerésére, mielőtt folytatnám a beszédet. - A sert s mindent, mi szemnek és szájnak ingere, jutányos áron kínálják, azonban figyelmeztetnem szükséges a kedves egybegyűlteket; egyelőre szűkösen mérje mindenki az italát, hiszen az est folyamán alkalom nyílik megnéznünk, ki állja leginkább a szeszt egy izgalmas verseny keretében! Máskülönben pedig az is kiderülhet, a közelgő szerelem kit szán nekünk – tárom ki a karomat a virágos sarok irányába. - A jó fogadós drága leányai szorgosan fonják a karkötőket, melyekre, ki bátornak érzi magát, annak felkerülhet a neve. Pusztán jelentkezni szükséges Henriettánál, s a többit elintézi. Később, ha elkészültek az ékek, mindenkinek választania kell egyet a Holdanya vigyázó szemei alatt, s megkeresnie a párját, akinek egy csók kíséretében átnyújthatja az Ethuilra valót – kacsintok a közelemben ácsorgó hölgyekre. - Várjuk hát együtt a tavaszt, kedves hölgyek és jó urak, élvezzük ezt a csodás estét a zene, a finom étkek és italok, továbbá az öröm és a töretlen jó kedv szellemében! - zárom a soraimat meghajlással, s egy újabb intéssel a mögöttem ücsörgő bárdoknak a zene folytatására, lesétálok a színpadról intelmeimmel ellentétben rögvest magamhoz emelve egy kupa Chainta bort. Apró korttyal öblítem a torkomat, mindeközben érdeklődően mustrálva a tömeget ismerős arcok után kutatva.
Deedra Gindrian and Rognus Kedvelték
Ahronit
Bárd vagyok
Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures
A kora délutáni időponthoz képest kisebb tömeg zsibong a vendégház terebélyes földszintjén. Konstans duruzsolás ad alaphangot a színpadon lágy dallamot pengető dalnokoknak, mégis a vendégek és a felszolgálók egyelőre bizonytalan nyüzsögnek az asztalok között. A pult, melyen általában magányos részegek szokták támasztani a fejüket, jócskán meg van pakolva harapnivalóval, s az a mögötti polcok szinte roskadásig teltek a különféle italokkal. Nyilvánvalóan felkészültek a tavaszváró mulatsággal járó fokozott érdeklődésre, hiszen például a tervezett ivóversenyhez elkél mind az alkohol, mind az étel, mely megelőlegezi a túlzottan korai felfordulást. 
