« Comment; radírparty • Szószám; pont annyi • Zene; Happy Together »
« "save water, drink wine"»
Ivós játék. Milyen egyszerű, mégis milyen szórakoztató. Tökéletesen illet ahhoz a zsizsegéshez, amit Nulportban eddig tapasztaltam és én rajongtam ezért. Annyi érdekesség volt, annyi hang és bűz, meg illat. Mindent fel akartam fedezni, amit csak lehetett ebből a világból. Elégedett képpel bámultam, ahogy a túlzottan is harsány, mégis annál izgalmasabb Rognus kezébe ragadja a poharat és lehúzza. Annyira tetszett a jelenet, hogy kicsit megemelve az állam, elégedett mosollyal bámultam le rá, ajkaim még szét is nyíltak, hogy apró sóhaj szökjön ki rajtuk. Még azt sem bántam, hogy a következő kockadobás áldozata én magam lettem. – Ne bízd el magad, uram, fiatal még az éjszaka! – Ujjaim a pohárra siklottak és megemeltem, hogy aztán lehúzzam az adagom. Éreztem, ahogy végig éget a torkomon, ahogy beleszédülök még lehunyt szemekkel is. Az ujjaimban furcsa bizsergés ült meg, mintha nem is a saját testemben lennék. A sörre is már sok volt ez, annyi szent. Aztán jött a következő dobás Renvalakitől és még egy adag kicsi, égető ital. Éreztem, ahogy az arcom kipirul, a tekintetem pedig újra és újra Csip-csipre vándorolt. Nem ezt nagyon nem kellett volna aztán. – Azt hiszem már késő… – közöltem a nővéremmel, hiába figyelmeztetett. Már kellően leégetett a nyelvem, a nyelőcsövem és az az átkozott szédelgés. Minden nagyon tompa és elviselhetetlen volt. A fogadásról szóló diskurzus éppen csak megütötte a fülemet, annyira sok volt már az alkohol, ráadásul lényegében eddig a pontig észre sem vettem, hogy csatlakozott hozzánk Deedra, akinek előzőleg nem böktem oda a nevemet és nem fogadtam el a kézfogását. Hát… nem ő volt az egyetlen, akit ebben a bánásmódban részesítettem. A következő dobás végre Madárkát találta célba. Vigyorogva figyeltem, ahogy elfogyasztja a kiszabott alkoholmennyiséget. Ez a látvány jobban tetszett. Megvártam, míg ő is és a törpe is ivott, majd kissé remegő kézzel nyúltam a kockák után. Két hármas? Ez komolyan két hármas? Igen, hirtelen lehullott a mindig egoista maszk és egy pillanatra kikerekedett a szemem. – Nos Rognus, akkor igyad meg velem a másik hármat! – Biccentettem a törp felé, ha már Madárka éppen őt kezdte gyengíteni, most rajtam volt a sor. Aztán magamhoz vettem a kellő italmennyiséget, hagyva, hogy további szédülést váltson ki belőle. Oldalra biccentettem a fejemet, hogy a bárdnak támasszam, így vártam a folytatást. - Ments meg...- suttogtam és röhögtem egyszerre.
Derűs ábrázattal kortyolok egy újabbat a serből, figyelve a fülbevalójával bíbelődő elf és a professzor között kialakuló rivalizálást. Szórakozott mosolyra húzom az ajkaimat a dobása láttán, s valahol még szurkolok is neki, hogy tartson ki a mázlija, ha nem is másért, a nővére erszényének érintetlenségéért. Viszont a szerencse hamarost elpártol tőle, a következő alkalommal övé a lehetőség egy pohárka ruvda lehúzására. - Látjátok, már is egészen kedves lett Rognus professzor – horkantok fel szarkazmussal telt hangnemben, mielőtt izgatottan fészkelődve a székemben kilesném, mit hoz Renwyn úr fortunája. A számunkra semmi „jót”, mégis panaszkodás vagy komolyabb elkámpicsorodás nélkül tudom le a saját adagomat. Éppen jókor társul be hozzánk a drága Deedra és számomra ismeretlen kompániája, az ivást nem ússzák meg. Mégsem ez, amire felkapom a fejemet, hanem a nemes kisasszony küllemében tetsző hölgy magabiztos fogadására. Tény és való, a tapasztalat mellette szól, de képtelen volnék ellenállni az újabb játszmának. - Szépséges hölgyem, állom a fogadást! – kacsintok rá jó kedéllyel, viszont sokáig nem vigadhatok, mivel Nykon leányának férfi társa a hátrányomra forgatja meg a kockáit. Megemelem felé a poharamat, s iszok hát, lelkesedésemből mit sem veszejtve, melyet az elfogyasztott alkohol kérlelhetetlenül tüzel. Bevallom, a bor, a néha kortyolgatott ser és két rövidital után kezdem egészen felszabadultnak és szórakozottnak érezni magamat, így mielőtt jómagam is dobnék, pajkos, kihívó éllel futtatom végig a tekintetemet az asztal körött összegyűlt társaságon. A kockák ezúttal harmóniában osztják az áldást és az átkot egyaránt. Kénytelen vagyok még két ruvdával gyarapítani a véremben pezsgő bódulatot, ellenben választhatok valakit, aki osztozik a sorsomon. - Nos, a régi szép idők emlékére, igyál még kettőt, drága professzorom! - vigyorgok Rognusra aljasan, aztán félig a mögöttünk helyet foglaló Csalogányomra sandítok. - Madárkám, valld be, a vérednek tartogatod a szerencsét, mert én bizony, kezdek jócskán elázni! - nevetek fel a saját lükeségemen, majd a szabad kezemet nyújtom felé, hogy megfogja. - Én sem bánom, ha sutyorogsz néhány tippet a fülembe – vonogatom meg a szemöldökeimet.
Ahronit
Bárd vagyok
Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Feb. 20, 2021 11:30 pm
Mindenki & Csalogány
Valahol sajnálom Cinegét, hogy most így kell pörögnie. Mi vadászat alkalmaval nem vagyunk ennyire képben, mint ő. Irigylem, hogy ennyire tud figyelni. -Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. - mosolygom rá hálásan, ha már ennyire ragaszkodik ehhez. Figyelem hogy torzul arca, majd visszatartva nemi nevetest próbálok segitségere sietni. Már amennyire tudok. -Ne haragudj! - kérek elnézest, mivel nem tudom kiszedni ruhájaból az italt, csupan felszárítottam a felszínét. A pultnal felemel kezeimet, tenyereimet a ferfi felé tartva és megcsóvalom tagadón fejem. -Mindenki megérdemel egy kis pihenőt. Köztük a lovagok is. Tégy így, de ha viszonozni szeretnéd, egyszer cselekedj hasonlóan egy hasonló helyzetbe egy vándorral. - mosolygom rá kedvesen. Már már olyan melegseggel, ahogy egy anya tud. Visszatérve Deedra val is valtok par szót, majd megvakarom tarkómat. -Ugyan! Hogy feledhetnek el bárkit, aki segítő kezet nyújtott egy megfáradt vándornak? - majd biztatom, hogy csatlakozzon az italozókhoz. Cinege mellett elhaladva biccentek felé. -Így teszek és remélem többeknek hozok szerencsét meghosszabitva a mulatozást. - vigyorgom a többiekre, majd dolgom vegeztével nem közvetlen az asztalhoz ülök, hanem Folrandír és Cinege möge húzok egy széket. Kívancsi vagyok a játekukra, ahogy arra is, kit küldenek hozzám az égiek. -Így van. - sóhajtok fel Folrandír megszólalására. Igaza van és ez a tisztességes. Figyelem ahogy röpködnek a kockák, majd mosolyogva nézek a törpre. ~Még meglátjuk...~ Bízom fivéremben, kin a sor az ivásban. Olykor fel-fel pillantok a karkötő készítőkre, de leginkább a jatszóknak szentelem figyelmem. Közelebb hajolok Folrandírhoz, hogy a fülebe sutyorogjak. -Emlékezz! Húzd le, és ne érjen a nyelvedhez. - majd visszaülve figyelem a további eseményeket, kit kell elkisérnem először.
Deedra valószínűleg némi alkoholmámortól felbátorodott gesztusaitól kissé zavarba jöttem, de csak fejemet csóválva elmosolyodtam és követtem. Egy nagyobb asztalhoz vitt, ahol már jó néhányan ültek, igazán vegyes társaság. Emberek, néhány elf, és egy törp is volt köztük. Valamiféle ivós játékba kezdhettek épp, egy meglehetősen lengén öltözött fiatalember magyarázta hevesen a szabályokat. Ránézésre azt mondanám, ő lehet a helyi bárd... Aféle igazi pojáca, akinek be nem áll a szája. Bizonyára pénzes is lehet, abból ítélve, amilyen puccos rongyokban tetszeleg. Mellette foglaltam helyet, másik oldalamon Deedrával. Elsőre nem igazán volt kedvem csatlakozni, de végülis miért ne engedhetnénk fel kicsit? A Vörös Lándzsa nem igazán jár erre, megvan nekik a saját törzshelyük. Aligha ismerhet fel bárki, rég volt már, hogy utoljára Nulportban jártam. Nem vagyok egy emlékezetes alak. Hát kényelembe helyeztem magam, és érdeklődve figyeltem soron következő útitársam dobását. Ismertem a szabályokat, korábban sokszor játszottunk hasonlót tengerész társaimmal. Őket gyakran az asztal alá ittam, azt hiszem, ezek ellen is jó eséllyel indulok. A törpöt leszámítva, az ő káoszverte fajtája jól bírja a szeszt, az egyszer biztos... Deedra után hozzám kerültek a kockák. Kézbe vettem, markomban megráztam kicsit, majd hetykén az asztalra ejtettem őket. Hét. - Bárd uram, azt hiszem, ez a te köröd - sandítottam a mellettem ülőre. - Egészség!
Ahronit and Deedra Gindrian Kedvelték
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
A férfi végül megfejtette nekem az embersereglet titkát. Tavaszváró ünnep… Hallottam már hírét, de azt nem tudtam, hogy éppen esedékes. Ha erről tudomásom van, jobban iparkodom a vásárlással, és már útnak indulhattunk volna. Azonban így legalább érthető, hogy miért nem tud már a fogadó szabad szobát kínálni. Reményem azonban nem halványult, így amíg végleges választ nem kaptam a csapostól, csatlakoztam a férfihoz és a nőhöz a versenyzők asztalánál. Rangom révén természetesen nem engedhettem meg magamnak, hogy efféle tevékenységhez csatlakozzak, így csak megálltam a társaság mellett és figyeltem az eseményeket. Talán, ha megtanulom ezt a játékot, magam is hasznosíthatom a fogadómban, és becsalhatok néhány vendéget. Mindenesetre, mielőtt engem is beleszámoltak volna a versenybe a férfihoz fordultam, aki láthatóan az események menetét vezérelte le. – Az italozásban nem jeleskedem, és a magamfajtát gyakran meg is szólják miatta. Ellenben arra fogadni mernék, hogy ez a nemes törp úr, könnyedén győzedelmeskedni fog. – mutattam a törpére, hiszen tapasztalataim szerint a fajtájának nincs párja az ivásban. Ezért magabiztosan a társaság többi tagjához fordultam. – Tíz ulront adok annak, aki rám cáfol. – nem szándékoztam a levegőbe beszélni, így az erszényemből elő is vettem az említett érméket és lehelyeztem az asztalra. Reményeim szerint legalább a dupláját vehetem majd vissza.
Újdonsült Elf ismerősöm, úgy érzem nem kedvel. Még válaszra sem méltat, nem hogy a kezem megfogná. Így zavartan húzom el onnan, s kortyolok bele az italomba, abba temetkezem inkább. Hát valóban, az Elfek egy része ténylegesen eltelt magától. Vörös Elf, kit itallal s ételek kínáltam még Eviranban úgy tűnt megismer. - Azt hittem tán elfeledtél. – Mosolyodom rá. - Fogjuk rá. – Mondom.
Úgy érzem a hölgyet kissé megijeszthettem, vagy tán csak megleptem a hirtelen belendülésemmel. Aiken pedig ahogyan gondoltam cinikusan válaszol. Mire csak ismét égnek emelem a tekintettem. Érdekelne mi féle dolga lehetett, hiszen most jövök rá, hogy útitársamról semmit sem tudok. - Értem, akkor majd keressünk mást. – Jelentem ki határozottan, hiszen nem áll szándékomban elhagyni őt. Mikor óvatosságra int bele nézek szép szemeibe, s hirtelen lendületem, hogy valamit mondjak mivel kontrázhatnék rá, elveszek a tekintetében. De ez csupán egy másodperc, ami nekem többnek tünt. Megköszörülöm a torkom. - Félsz, hogy olyat látnál bennem mit még kedvelnél is? – Kacsintok rá. Erős ez a ser mit ne mondjak, de inkább volt ez a szemei miatt, miben nem szabadna belenéznem, mint a ser miatt. Majd elindulunk hárman, vissza az asztalhoz, ahol addigra nagyobb lett a buli. Bárdok tudnak szórakozni. - Miről maradtam le? – Kérdezem, majd körbe pillantok. - Hoztam két segítséget. – Mosolygok.
Visszatérve egy ivós játékba csöppentem, ahol már is inni kellet mindenkinek. Hát úgy tettem. Majd én jöttem. Megfogtam hát, s kacsintva egyet többiekre eldobtam azt. - ÓH… - mondom. - Törp uram, sajnálom. – Mondom, majd jól esően nevetek.
Ahronit Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Feb. 20, 2021 10:43 pm
no matter the distance.
Mindenkinek
I was so sad and angry and tired and all I wanted was to be held but there was nothing but silence and four walls staring at me begrudgingly, and I wanted to crawl into a hole but the floor was too cold so I stayed under the covers and dreamed that I was somewhere warm where none of my problems existed.
- H
a marad belőle akkor kénytelen leszek visszahívni a hölgyet, nem fogadhatom el – válaszolta még a pultnál állva a vörös elf lánynak, fejét csóválva és lágyan mosolyogva. Nem mostanában látott ilyen nagylelkűséget és nem is tervezte csak úgy elfelejteni és továbblépni, azonban az események felgyorsultával kénytelenek voltak haladni. A Rognus nevű törpe és fiatal barna lány közt kapott helyet és figyelmesen hallgatta a szabályokat, miközben próbálta felmérni, hogy kit lenne érdemes páros szám esetében a leghamarabb leitatni… A társaságukban lévő néhány hölgyet választani lovagiatlan lett volna, viszont a többiek – főleg az alak akit a Deedra nevű lány hozott magával -, sokkal többet is bírhattak, mint az ránézésre nyilvánvaló volt. Határozottan úgy érezte, hogy nem ő fog vesztesként felkelni az asztaltól, mert a kockajátékokban általában szerencsés szokott lenni. Reménykedett abban, hogy most sem esik ki a szerencse kegyeltjei köréből. Kortyolt egyet a söréből és halkan felnevetett, mikor az ezüsthajú felvetette, hogy majd helyette a nővére fizet. Végtelenül szórakoztatónak találta, főleg mert ha ő beszélt volna így, akkor lehet következő alkalommal háromszoros áron kellett volna mindenkit is visszahívnia. Lement két kör és két emberen kívül nem ivott senki, a törpe után azonban ő következett a dobással, méghozzá egy hatossal. Szélesen elvigyorodott, végig nézve a társaságon. Szemei előtt már csillogott a győzelem lehetősége ennyiből is. - Hát akkor mindenki egészségére! – mondta feldobva kezeit, kényelmesen hátradőlve a székben, szájához emelve korsóját újból. – De szolidaritásból iszok veletek egy korty sört, na!
Jókora társaság gyűlt körénk. Valamivel jobban érdekli Nulport színes népét az ivóverseny, mint a karkötő fonás. Ki hitte volna?! Rossz kedvem hirtelenjében el is illant és a többiekre nem, csak a versenyre, az italokra és a versenytársakra koncentráltam. - Végre akad egy jó ötleted! - kurjantottam el magam és örvendezve mutogattam újdonsült ismerősömre, Renwynre. Sosem látott, nagy vigyor jelenik meg az arcomon, amikor elénk hozzák a sok finom ruvdát és még nagyobb örömmel fogadom, hogy én ezt egy évig fogyaszthatom majd fél áron. Azt hiszem sok időt fogok Nulportba tölteni. Örömmel húztam fel az első pohárka ruvdát azonnal és belenevettem az elf fiú sápadt arcába. Megragadtam a kockákat és olyan lendülettel dobtam el őket, hogy csaknem lezúgtak az asztalról. - Egészségedre, Ezüstöske. Igyál csak. A nővéred meg akár előre is fizethet. - kacagtam fel öblösen.
« Comment; radírparty • Szószám; pont annyi • Zene; Happy Together »
« "save water, drink wine"»
Összeszorítottam az ajkaimat, ahogy a törp jóformán kikérte magának a paradicsomvörössel kapcsolatos megjegyzésemet. Muszáj voltam visszafogni ezúttal a kitörni készülő, gúnyos mosolyt. Nem, ezt a fajta szórakozást későbbre tartogattam. Egyelőre kielégetett az alkohol és a társaság. A „szemtelen népségnél” azonban már nem bírtam, kicsit előre dőltem, hogy kezemmel eltakarva az ajkaimat, engedjek egy halk „haha” hangot kiszűrődni fogaim között. Felvont szemöldökkel pillantottam Madárka barátjára. Na ez meg ki a fene? Ezzel a gondolattal ízlelgettem a nevét, de nem volt időm túlzottan elmélyülni a dologban. A nevemet úgysem böktem oda senkinek, hát neki sem terveztem. Az Ezüstke tökéletesen megfelelt erre az estére. Nem figyeltem egy időre a nővérkémre. Lefoglalt Csip-csip és a nagy terve ezzel a veresennyel kapcsolatban. A romantika aligha volt nekem való, legalábbis az a fajta, ami hajadonlányokhoz és virágokhoz kötődött biztosan nem. Egészen más módokon kutattam volna a szerelmet, ha azt egyáltalán szerelemnek lehetett nevezni, amit magaménak gondoltam. Ahogy leültem és megpillantottam magammal szemben Rognust, elhúztam egy fanyar kis mosolyra a számat. Láthatta, ahogy mélykék szemeimben valami csillan… valami, ami akár veszélyesnek is hathatott volna, ha nem egy kölyök képéről tekint rá. Még is kacsintottam, egyértelműen jelezve, vettem a lapot. Ez egy kihívás. Ujjaim megint végig simítottak fekete gyöngyfülbevalómon. Mindig azzal játszottam, ha izgatott voltam, vagy éppen a hajamat simítottam félre. – Ha én veszítenék, a nővérem, Csalogány fizet. – Közöltem, hiszen éppen az imént ajánlotta fel. Másrészről elég valószínű volt, hogy én dőlök ki elsőnek. Nulport zajos világának számos csodáját élveztem, ám az alkoholt még mindig nem éreztem eléggé magamének ahhoz, hogy sokat bírjak el belőle. A szervezetem még túl fiatal és tapasztalatlan volt. A szemem sarkából Csip-csipre pillantottam, nyeltem egyet, ha találkozott a pillantásunk... jó ötlet leinni magamat a közelében? Mert persze, hogy én kezdjem a játékot, miért is ne. A kezembe vettem a kockát, hogy aztán az asztalra hajítsam őket. A hetesre felvontam a szemöldökömet, majd kihívóan bámultam Rognusra, várva, hogy igyon már akkor egyet.
A folyamatos nyüzsgést kívánó beszélgetésből néhány momentumra kiesek, s az értékes pillanatokat a hangszálaim pihentetésére fordítom. Azonban a Csalogányom idő közben úgy határoz, megvendégel, s ha valamit, ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, elvégre így is sokat tett már értem. - Értékelik, még szép! Ám mint említettem, szívesebben venném, ha a szépséges Madárka italát én állhatnám – kacsintok a vörös fürtös, fitos orrú leányra, mielőtt még eljutna a tudatomig Ezüstke kijelentése. Bizton veszem, hogy hatalmasra kerekednek a szemeim, amint halakat megszégyenítendő tátogok rá, majd a zekémre, amit csakugyan megöntözött idő közben. Kész szerencse, hogy a téli hűvösre való tekintettel vaskosabb a textília, így az alatta nyugvó ingemet még nem engedte átázni. - Hallatlan – puffogok egy sort, felemelve az államat, persze a mímelt színjátékomon hamarost enyhít Tindómiel gondoskodása. Eszembe juttatja a közösen megélt kalandot, s a kitartást, mellyel szakadatlan próbált életben tartani. - Nos, amit a lelked megkíván, Csalogányom. Társulj hozzánk, legalább, hogy meghozd a szerencsémet – mosolygok rá csalafintán, viszont a kötelesség elszólít, tehát az estére már hasznavehetetlen felső ruházatomat a kör alakú asztalhoz érve hámozom le magamról, s terítem ki a székem háttámlájára. Tulajdonképpen valahol nem bánom a lengébb állapotot, kezdtem egészen kimelegedni az alkohol s az egyre fülledtebb levegő hatására. - Támogatom Renwyn úr felvetését! - jegyzem meg, helyet foglalva s kortyolva egyet a habzó serből. - Azt tudni kell, hogy a győztes a Korall Vendégház kitüntetett Bajnoka lesz a következő évig, s a ruvdát fél áron mérik neki mindaddig – kacsintok rájuk, mialatt Henrietta és az ura szép sorjában meghozzák a feles italokat, továbbá két kockát, mely a játékhoz szükségeltetik. A szabályokat már én ismertetem velük, s ha idő közben társul hozzánk bárki, természetesen őket is beavatom a verseny rejtelmeibe. - Nos, ha mindenkinek egyértelműek a játék feltételei, úgy tanácsolom, kezdje meg Ezüstke a kört – mosolygok rá sunyin, feltűrve közben az ingem ujjait a könyökömig.
Deedra Gindrian Kedvelte
Ahronit
Bárd vagyok
Our deepest fears are like Dragons guarding our deepest Treasures
Teljes feljegyzés Karakter bejegyzés: Felszerelés: Mesélői jegyzet:
Utolsó Poszt ∞ Szomb. Feb. 20, 2021 9:56 pm
Mindenki & Csalogány
Hogy az én szerencsém is ilyen. Jajj nekem ha itt ezt az ünnepet haza vágjuk. Kell mindenkinek egy kis kikapcsolódás. -Vedd úgy, hála a tapasztalatért. - vigyorgom rá, majd a Renwyn-nek szólított férfire tekintek. -Persze. Ők mindig meg tudják. - kacagom röviden, majd az oldalan térek a pulthoz. Ahogy leteszi az érrméket, azonnal a kezébe nyomok húsz ulront. -Ha marad belőle szórakozz te is belátasod szerint. Ne feszengj annyira. - mosolygom rá, majd mikor kijönnek az italok Deedra-hoz lépek. -Jó téged is itt látni. Kellett egy kis környezet változás? - érdeklődöm óvatosan, nem akarom megbántani vagy megsérteni szabad lelkét. -Akkor inkabb a rumozott víz, vagy vizes rum drága Cinegém. - vigyorgom rá, közelebb lepve hozzá, hogy megpróbaljam letörölni a rá boritott italt. Ahogy az emelvényre lép és beszél rá emelem kék szemeimet, odébb állok, hogy a többiek át tudjanak menni ahhoz az asztalhoz. Magam pedig érdeklődve figyelem a jósokat. Már leadtam a nevem, s kész vagyok az éjszaka folyamán távozni, ha nem tetszik annyira az illető. Így mivel nincs dolgom az asztal melletti falat tamasztva figyelem az italozókat. Viszont... folyton folyvást eszembe jut valaki...
- Megmondom őszintén, én magam is rég jártam a környéken, de ha jól tudom, az Ethuil, a helyi tavaszváró ünnep miatt - feleltem a hölgy kérdésére. Megszólalásából feltételeztem, hogy akkor bizonyára nem egyedül érkezett, dehát miért is utazna egy gyönyörű úri hölgy egyedül Nulportba... Miután megkapta a bort amit kért, megkönnyebbülve láttam, hogy ő is felengedett valamelyest. Erre én is elmosolyodtam. A haragos nő olyan, mint a háborgó tenger. Kiismerhetetlen és veszélyes, akkor is, ha csak kevés ideig élvezi az ember a társaságát. Pár futó pillanatra elméláztam a hölgyet szemlélve, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Megfordulva útitársamat ismertem fel a hang forrásában. - Csak sok dolgom volt, és mire végeztem, te sem voltál már ott ahol hagytalak - mondtam halkan Deedrának. - Meghúzom magam itt pár napig, ha továbbra is velem akarsz tartani, keresnünk kell valami szállást. Itt a szobák úgy hallottam, már tele vannak - a lány mellett az asztalok felé indultam, a vállam fölött hátrapillantva a hölgyre, hogy ő kíván-e csatlakozni hozzánk. Kissé meglepett, hogy követ minket, valamiért úgy éreztem, ő a miénknél puccosabb társaságot kedvelhet. - Az itallal csak óvatosan - fordultam vissza Deedrához. - Amíg Nulportban vagyunk, nem árt, ha legalább félig észnél maradunk. Persze, ha már így alakult, ünnepelhetünk kicsit, de én nem szedlek össze - majd a tányérommal és italommal a kezemben követtem a lányt az említett mulatozós társaság asztalához.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Derűs ábrázattal kortyolok egy újabbat a serből, figyelve a fülbevalójával bíbelődő elf és a professzor között kialakuló rivalizálást. Szórakozott mosolyra húzom az ajkaimat a dobása láttán, s valahol még szurkolok is neki, hogy tartson ki a mázlija, ha nem is másért, a nővére erszényének érintetlenségéért. Viszont a szerencse hamarost elpártol tőle, a következő alkalommal övé a lehetőség egy pohárka ruvda lehúzására.
Újdonsült Elf ismerősöm, úgy érzem nem kedvel. Még válaszra sem méltat, nem hogy a kezem megfogná. Így zavartan húzom el onnan, s kortyolok bele az italomba, abba temetkezem inkább. Hát valóban, az Elfek egy része ténylegesen eltelt magától. 
