Fájt a szívem, de bármit megtettem volna, hogy magával vigyen. Dühösen levegőt vesz, de én csak elfintorodom. Nem veszem vissza a medált. Megrázom rá a fejem. - Teljesen komolyan veszlek, úgy tűnik neked a tündéri pofi láttán azt hiszed, hogy nincs benne akarat. – Mondom szemre hányóan. Abban se vagyok biztos, hogy tisztában van-e a korommal. Én se vagyok teljesen Tiszában az övével. Szent beszéd a klánról. Ideges most kezdek csak lenni, így ismét beletúrok a hajamban, majd rá teszem, mint két kezem az asztalra, és közelebb hajolok felé, bár messzebb van. - Tisztességes élet! – Szisszenek fel. Nem az nem élet, ami számára az. - Látszik, nem ismersz engem. Én nem az otthonkötögető házi asszony vagyok, aki főz, ruhákat mos a patakban. – Rázom meg a fejem. Egy rántottát se tudok elkészíteni. - Nem érdekel. – Mondom felcsattanva, de még nem kiabálva. Bele néz a szemembe, s megdermedek. - És ez nem jelenti azt, hogy nem választhatsz más utat? – Kérdem. Egy pillanatra megrémülök, de nem akarom, hogy lássa rajtam. Embereket ölt. Ettől féltem. De ez a múlt. - Együtt mást választunk. – Suttogom még úgy hogy hallja. - Úgy értem, máshonnan is lehet pénzt keresni. – Javítom ki, hiszen nem akarnék semmilyen félre értést.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Dühösen sóhajtottam fel, előrehajoltam és visszatoltam elé a medált az asztalon. Ránézésre színarany lehet, bizonyára valami családi örökség. Még csak az hiányzik, hogy az apja fülébe jusson, hogy a lánya elherdálna egy ilyesfajta értéket. - Az istenekre, tedd el azt a medált, ez nem a pénzről szól! - emeltem fel kicsit a hangomat. - Megtennéd, hogy legalább kicsit komolyan veszed amit mondok? Ez nem valami játék - csendesedtem el újra, nem kéne a fogadós figyelmét magunkra vonni. - Odahaza egy klán, egy család, egy biztonságos, tisztességes élet várna rád. Ha tudnád milyen keveseknek adatik ez meg - csóváltam a fejem, ismét hátradőlve a székemen. - Én megértem, fiatal vagy, tanulni szeretnél, világot látni, annyi mindenhez volna tehetséged, persze, hogy ki szeretnéd használni. Deedra, ha velem tartasz, nem azt fogod kapni, amire vágysz. Az én utamon nem lesz semmi hősies, vagy kalandos, amiről a magadfajta fiatal lányok ábrándoznak - néztem a szemébe. - Tudod, én nem tisztességes úton kerestem a pénzem. Elloptam másokét, volt, hogy öltem is érte. És nem most tervezek leállni ezzel. Ezt akarod, Deedra? A bűn útjára lépnél, leereszkednél a tulveroni alvilágba?
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Aiken tekintette nem éppen azt sugallta, hogy kedvét leli abban, hogy mit is mondtam. Nagyobb levegőt vettem, s megforgattam a szemem, hogy nem érti a viccet. Na jó talán kicsit szúrós volt, de barátkozni próbálok, ha már tényleg muszáj vele lennem. Én választottam ezt az utat, s akármilyen hihetetlen bizalmam van felé. Pedig semmit nem tudok róla. Visszakérdez, hogy valóban tudni akarom-e, s én csak bólintok egyet, majd ismét fészkelődök a székben. Érdekel a mondani valója, ám egy kicsit meg is rémültem, hogy miket tudhatok meg tőle. Előre hajol, s fürkészik. Ebből valami gyilkolásos história lesz? Nyelek egyet idegesen. - Miért akarnám azt az életet? – Kérdezek vissza még mindig hátra dőlve össze fontkarral. Megrázom a fejem, s beletúrok a hajamba, majd megtámaszkodom egyik kezemmel az asztalon. - Aiken. – Kezdek bele. - Ha nem akarod, hogy veled tartsak, mond azt. De ne kérdőjelezd meg azt, amire életemben vágytam. – Mondom neki. Kissé félek, hogy inkább nem mondja ki, hogy egy kolonc vagyok. Nem tudom, mivel tudnám megy győzni, hogy vele mehessek. Ekkor nyelvembe harapok, s másodpercre lehunyom a szemem. Nyakamhoz nyúlok, s leszedem a nyakláncom, s az asztalra vágom. Csak ez maradt anyámtól, amit még Caldenben készítetett neki a nagyapám, kit nem ismerek. Egy medál, tiszta arany, és elég sokat érhet. - Lásd, hogy komolyan gondolom. – Mondom. - Ennyi elég lesz? Biztosan sokat érhet, fedezi a költségeim amíg a nyakadon vagyok. Illetve még van 257 ulronom, amiből tudok adni. – Mondom. Hangom nyugodt, eltökélt vagyok, mint sem megsértett. És talán életemben a legkomolyabb.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Összehúztam a szemöldökömet, lesújtó pillantással nyugtáztam Deedra első megjegyzését. Hát nem érti miről próbálok beszélni. Abban igaza van, szemrevaló volt, és nem lenne ellenemre a társasága, de kinőttem már abból, hogy magányos asszonyok után futkorásszak. Ráadásul kétlem, hogy egy hozzá hasonló hölgynek ne lenne társasága. Persze, ha az ember tengerész, és sok helyen megfordul, igazán cifra dolgokat láthat. Sodort már az utamba a szél nimfomán nőket, közülük nem egy volt nemesi származású, ám ostobaság lenne azt feltételezni, hogy bármelyikük csak úgy összefeküdne egy egyszerű utazóval... Még ha elkényeztetett, úri életükben olykor fel is támad a kalandvágy. Szóval továbbra is arra kíváncsi, ki vagyok. Korábban igyekeztem elkerülni a témát, vagy féligazságokkal, suta válaszokkal kitérni, remélve, hogy akkor letesz róla, hogy velem jöjjön. Ám most mégis itt van Nulportban, velem, távol az otthonától. Úgy látszik a fejébe vette, és tényleg komolyan gondolja... Hát persze, hogy komolyan, hisz fogalma sincs róla, ki vagyok, és mivel jár, ha velem marad. - Tényleg tudni akarod? - kérdeztem előrehajolva, futólag körbepillantva Deedra válla fölött. A hely szinte üres volt, csak a csapos állt a söntésnél, néhány korsót törölgetve, de bőven hallótávolságon kívül. Ha most erről fogunk beszélgetni, azt hiszem nem kell tartanom a kíváncsi fülektől. - Hát jó. Ha továbbra is velem akarsz tartani, jópár dolgot tudnod kell, először is azt, hogy nem lesz veszélytelen. Én még mindig azt mondom,, maradj egy kicsit itt Nulportban, éld ki magad, érezd jól magad, mint tegnap este, aztán menj haza. Eviran igazán jó otthon, olyan, amit nem találsz máshol a világban, miért hagynád hátra? Biztonságos, boldog életet adhat neked, amilyenre sokan csak vágyakoznak. Atyád becsületes ember, és szeret téged, mellette lenne a helyed.
Elnevetem magam vele, s vissza gondolok a ser borzalmas ízére. Nekem fel sem tűnt, hiszen megszoktam, de a mostani serek után ezek már inkább fájdalmas emlékek, melyeket hagytam elszenvedni izlelésemnek.
Klánban minden más. Az élet, a nézetek. Ott mindenki mindenki testvére. Bárki tud rólad bármit, amit még te magad sem válasz be magadnak. Na és mindenki hall mindent. Párocskákat főleg, ahogyan Széll viszi a sátrak között. -Biztosan más is értékelt volna. - Mosolyodom kajánul bele az utolsó falatomba. Látom, hogy nem érzi jól magát, de semmivel nem tudok neki segíteni. Ugyan így érzem magam. -Óh. - Csodálkozom rá. Miért tud ennyit? Talán most érzem először, hogy semmit sem tudok róla. Nevére sem emlékszik mondja. Ám én nekem se az, hanem keblei égtek az agyamba. Érdeklődve hallgatom, s próbálom kitalálni, hogy miért ért ennyi mindenhez. Gyorsan forog az agya, s olyanokat is észrevesz, amiket talán más nem tenne. Tekintetem övébe fúrodik. Elgondolkodtattak a szavai. Csinos teremtés. Boki ki. Valóban nem lehet elmenni ezek mellet. -Most jövök rá, hogy semmit nem tudok rólad. - Jegyzem meg, s fészkelődök egy kicsit. Beletúrok a hajába, majd vissza dőlök. Ideges volnék? Nem, csak kíváncsi. -Úgy tűnik értesz ehhez. - Mondom.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
- Igen, talán ez a legjobb hasonlat rá - nevettem el magam. Bármennyire is otthonosnak éreztem a nomádok vendégszeretetét, a sörük pocsék volt, és gyenge. Bár, ahogy minden mást ami a sajátjuk, ezt is nagylelkűen kínálták, amiért igazán hálás voltam. Kérdezősködés nélkül befogadják az embert, és ha az tisztességesen viselkedik, közéjük tartozóként bánnak vele. Olyasféle emberségre és becsületre találtam náluk, melyről azt hittem, rég kiveszett a világból. Hmm, hát akkor tényleg nem emlékezhet túlzottan a tegnap estére... Na még néhány hasonló este és már jobban fogja bírni. Bezzeg az említett hölgyre emlékszik, érdekes. - Szívességet tettem a hölgynek, ami megjegyzem nem volt akkora dolog, apróság csupán, ám határozottan érződött, hogy nagyra értékeli a gesztust - mondtam, kezemmel megtámasztva a tarkómat. Csak nem akar múlni ez a fejfájás. - Tudod van, hogy ezeken az apró szívességeken értékesebb dolgokat nyersz, mint amit ulronért megvehetsz - a tekintetét figyeltem, hogy érti-e, miről beszélek. - Vegyük például ezt a nőt. Igazából a nevére sem emlékszem, bár abban sem vagyok biztos, hogy bemutatkozott, az viszont látszott, hogy a tehetősebb réteghez tartozik, talán befolyásos is. Ki tudja, mikor jöhet jól az, ha emlékszik majd, hogy fárasztó nap után, egy zsúfolt, zajos estén Nulportban, egy kis kedvességgel megkönnyítettem az életét Meg aztán... Valóban csinos teremtés volt, és nem kétlem, hogy más körülmények között talán szórakoztató társaság is válna belőle.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Elmosolyodom, ahogyan megemlíti a klánom. Érdekes, talán azért élünk, élnek így mert szabadok. Minden sokkal másabb Eviranban. - Való igaz. – Válaszolom. Nem hagyom, hogy a honvágy eluralkodjon rajtam. Tudom mi a célom, tudom, mit akarok. Ha visszamegyek csak gyerekeket nevelő asszony lehetnék, amit soha sem akarok. - Hát valóban, mi nálunk a sernek inkább lóhúgy íze van. – Nevetek fel. Lassan elfogy minden a tányéromról, s teám is mér, alig van. Nagyon jót tett nekem ez a kis étel, és ital. Bár a fejem és a gyomrom akkor se még a legtökéletesebb. Bár akkor sem hasonlítható össze a partra szállásunkkal. Akkor, ha csak nincs az a kedves hölgy. Jaj mi volt a neve? Silla! Akkor, nem tudom mi lett volna velem. - Óh. – Jegyzem meg. Ismét egy korty, amivel be is fejeztem a teám. Lehet kutya harapást kellett volna szőrire inkább? - Nem emlékszem sokra, így bármi lehetséges. – Vonom meg vállam, s dőlök hátra karba font kézzel a széken. Ez jól esett. - Szerencsénk? – Fut fel a szemöldököm. - Mármint neked? – Nézek értetlenül. Miért lenne vele szerencsénk? Nem tűnt valami mókás embernek. Talán jobb is, hogy hamar távozott. Azonban szépsége párját ritkító volt.
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Jóízűen fogyasztottam el a reggelire kapott tojást és szalonnát. Az útravalóként magunkkal hozott szárított húsok után ez felért egy mennyei lakomával a magunkfajták számára. - Meg kell hagyni, a te néped is tudja, hogy kell mulatni - idéztem fel az Eviranban eltöltött hónapok emlékét. - Azok a tábortüzes esték remek hangulatban teltek, bár őszinte leszek, más fajta italokhoz vagyok szokva, mint ti. Hátradőlve kortyolgattam a maradék teámat, közben Deedra arcát fürkészve. Eviran egy csodálatos hely ami otthont és biztonságot nyújt, távol ettől a romlott porfészektől, mégis miért hagyta hátra? Atyja valamiféle előljáró a klánban, becsületes férfi, akitől mindent megkaphatott... Ő mégis idejött Nulportba, kétes alakok társaságában tölti az estét, és fogalma sincs, mi vár rá, ha engem követve elindul ezen az úton. Ifjú útitársam hangja zökkentett ki a gondolataimból. Tegnapi nőcskét? Hogy mi? Ja, hogy a morcos hölgy a pultnál... - Áh, nem, hisz láthattad, elviharzott, mielőtt az este igazán kezdetét vehette volna. Bizonyára máshol keresett szállást, itt nem nagyon volt már kiadó szoba - mondtam, az asztalra téve üres poharamat - Bár hátha szerencsénk lesz, ma még összefuthatunk vele valahol a városban, hacsak nem állt tovább kora reggel - mosolyodtam el. - Aligha tűnt olyannak, aki hozzánk hasonlóan vad mulatozással töltené az estéjét.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Lerakta a tányért, s az italát, majd ő is köszöntött engem. Felmérem, hogy mit hozott magának, majd ismét sajátomba harapok. Az étel kitűnő volt, vagy már az alkohol marta szét az ízlelésem. Minden esetre nagyon jól esett ez után a buli után. Majd hallgatom, ahogyan mesélni kezd a tegnapról, s remélem nem tettem semmit, ami nem lenne illendő. „Ami a tegnap estét illeti”.. Kezd bele, s egy pillanatra megáll bennem az ütő. - Hát, vannak még csodák látod. – Kacsintok rá, majd kortyolok, a meleg tea perzseli a nyelőcsövem. - Eviranban szerinted mivel ütöttük el az időt? Ittunk. – Mosolygok. - Bár ahhoz képest, szerintem elszokhattam, vagy itt máshogy vannak mérve az italok. – Fintorgok. - Na és a tegnapi nőcskét a végén nem kerested fel? – Faggatom. Próbálok barátként viselkedni, ha már egymás nyakán vagyunk. Olyan jó ízűen elbeszélgettek, még ha el is ment ki tudja vissza tért e az óta. Bizonyosan Aikennek is viszkethet minden, vagy ki tudja, lehet az volt a dolga mikor idejöttünk. Mikor én a belem kihánytam a piacon. Nem is értem, ő hogy bírja ezt, nem láttam, hogy rosszul lett volna partra szállásunk után.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Deedra asztalához érve leraktam a tányérom és az italom, majd kényelembe helyezkedtem. - Jó reggelt - biccentettem. - Ami a tegnap estét illeti, a kelleténél több feles csúszott le mindenkinek, azt hiszem. Nem csoda, hogy nem emlékszel, az az utolsó négy igazán nem hiányzott már. De legalább magadtól ébredtél, és őszintén szólva, jobb állapotban, mint vártam - mosolyodtam el, majd nekiláttam a reggelimnek. Frissen sült tojás, némi szalonnával, a legjobb amit egy ilyen pocsék reggelen ehet az ember. Nagyokat kortyoltam mellé gőzölgő teámból. Fenébe is, tényleg rég éreztem már magam ilyen ocsmányul piától. Talán tényleg elszoktam már tőle...
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Éppen a finom zsírban ázott reggelim eszem, s merülök el a másnaposság borzalmas világába, amikor megpillantom útitársam felém érkezve, kezében egy adag étellel, és itallal. Lenyelem a falatot, s kortyolok egyet. - Pálinkás jó reggelt. – Üdvözlöm. S végig mérem vajon ő milyen állapotban van. Fejemmel intek, hogy üljön le. Csak ketten vagyunk, a pultos még sepreget, s a székekkel babrál. Nem zavarja, hogy két fáradt utazó még itt van. Talán nem fogja zavarni, ha beszélgetésbe kezdünk. De és ha igen? Fizető vendégek vagyunk. Készül a mai estére, ami már lazább este lesz. Egy átlag nap, amikor fizető emberek érkeznek. - Nem igazán rémlik a vége, sem az, hogyan kerültem le. – Mosolyodom el, majd sóhajtok egy nagyot. Sajnálom, hogy most kidőltem valószínűleg a gyomrom lehet az oka, ami a hajó után nem volt jól. Pedig a klánban csak ez volt, a sok mulatozás, s ivás. Arra még emlékszem, hogy a törpe elment, utána az az Elf, ki nem akart bemutatkozni se rákurjantott. Majd valami olyan, hogy Aiken keze a bőrömet érintette, ami meglepő volt, de még is kellemes. Néhány emlék úszik ide, oda fejembe. Nem tudom, hogy megtörténtek-e.
Aiken Hackney Kedvelte
Deedra Gindrian
Világi vagyok
Every great warrior must learn to endure and overcome the adversities of life.
Magamhoz képest viszonylag későn ébredtem fel másnap, kegyetlenül sajgó fejjel. Az utóbbi időben hozzászoktam a korai keléshez, hogy mielőbb tovább tudjak állni, és őszintén szólva, rég engedtem így el magam. Talán a piát is jobban bírtam régebben tengerész éveimben. Azért nem volt rossz ez az este, megismertem pár új arcot, akik talán később még hasznomra is válhatnak. Az ágyam mellett az asztalon egy dézsában kissé már állott, de még aránylag hideg víz várt, amivel felfrissítettem kicsit az arcomat, majd tiszta ruhát öltöttem. Tétován elindultam le az emeletről, hogy kerítsek valami reggelit. Egy félreesőbb asztalnál a sarokban Deedrát pillantottam meg. Kicsit aggódtam, hogy nekem kell majd keltenem, azok után, ahogy tegnap este utoljára láttam őt. Bizonyára nincs hozzászokva az italhoz. Most, hogy kiszabadult a saját kis világából amiben felnőtt, érthető, hogy mindent ki akar próbálni, ám ha más nem, a saját kárán majd megtanulja, hogy hol vannak a saját határai. Hamar elkészült a reggelim és a teám, megfogva őket elindultam Deedra asztala felé. A tegnap esti állapotokhoz képest elég nyugodt és csendes volt a fogadó, ami nem meglepő, a vendégek nagyrésze biztos alszik még.
Deedra Gindrian Kedvelte
Aiken Hackney
Túlvilág lakója
I'm just an honest pirate making his way in a dishonest world
Fájt a szívem, de bármit megtettem volna, hogy magával vigyen. Dühösen levegőt vesz, de én csak elfintorodom. Nem veszem vissza a medált. Megrázom rá a fejem. 
Dühösen sóhajtottam fel, előrehajoltam és visszatoltam elé a medált az asztalon. Ránézésre színarany lehet, bizonyára valami családi örökség. Még csak az hiányzik, hogy az apja fülébe jusson, hogy a lánya elherdálna egy ilyesfajta értéket.